Francia hároméltű hidroplán kínai tőkeinjekciója

A vízen, havon, földön üzemelő Akoya hidroplán gyártóit kínai üzletemberek mentették ki a csődvédelem alól.

Az Akoya kétszemélyes hidroplán kiválóságait két éve bemutattam már, de kacskaringósan izgalmas a modell fejlesztési története is. Most inkább arra fókuszálok, miként segítették az állami és üzleti szereplők a hidroplánt az égbe és az eladói pultok felé.

A történet akkor kezdődött, amikor még ezt a folyamatot nem start upnak hívták. 2003-ban két francia srác meg akarta reformálni a közlekedést, háztól házig hidroplánt találtak ki, ami havon és szárazföldön is üzemelhet. Csak egy gombnyomás és bármikor előjön a kerék vagy a síléc.

Új találmányaikkal elképesztő teljesítményt vizionáltak, tényleg mesterséges igazgyöngyöt – Akoya – találtak ki. Szárnyashajó elv, becsukható síléc, kompozit anyagok miatt könnyű tömeg, buborékablak elektronikus nyitással, hogy néhány fontosabb találmányt említsek. 200-300 méter körüli felszálló út, 2000 kilométeres hatótáv, 250 km/h-s sebesség, 100 kilométerre 6 literes fogyasztás autóbenzinből, hibrid motoros és napelemes változat – amúgy ezek az utóbbi kivételével létrejöttek az Akoya hidroplánban.

Az urak sikeresen pályáztak az új szellemi megoldásokat támogató francia állami programra, szinte csak saját szellemi tőkével vidéken repülőgépgyárat alapítottak. Ahol a Rhone a vizet, az Alpok a havat, a róluk elnevezett francia régió pedig újabb tőkét adott az állami mellé.

Plusz befogadta őket egy elektromos fejlesztéseket támogató inkubátorház és érdekszövetség, ami miatt egyből a napelemes-hibridmotoros Akoya változattal is foglalkozniuk kellett. A hidrogéncella miatt ez lett a képen látható Hy-Bird terve, amivel szintén tíz évvel megelőzték korukat.

Ezekből a támogatásokból négy év alatt odáig elvitték a fejlesztést, hogy szárazföldről már felszállt a kisrepülőgép. Újabb tőkét először szponzorokkal úgy próbáltak szerezni, hogy a Hy-Bird világ körüli útját kínálták érte. Ebben a svájci hetvenméteres szárnyfesztávú kerekes Solar Impulse akkor megelőzte őket, ők hat év alatt jutottak el oda, hogy a héten indultak el a nagy útra Abu Dzabiból.

A cégalapítóknak finoman szólva a műszaki talentumuk mellé nem jutott elég kereskedelmi zsenialitás. A hidroplán kapcsán ragaszkodtak az életstílushoz is, akkor Rolls Royce luxusautó mintára három évig tartó, a világon bárhol érvényesíthető helyszíni garanciát kínáltak és kötelező pilótaképzést a vevőnek akár nulláról is.

Az Akoya mintapéldányát luxusjacht-kiállításokra hurcolták, Monacóban már törzshelyük volt, és találtak egy dán hajógyáros szponzort, meg kifejlesztették a gombnyomásra összecsukódó szárnyat is, hogy a taton jól mutasson a repülőgép.

A dánt elsodorta a válság, de egy francia kockázatitőke-társaság 2 millió euróval tovább finanszírozta és lecserélte őket a menedzsmentből. Ennek csak örülhettek, több idejük maradt arra, hogy 2011-ben az Akoyát a szárnyashajó elve segítségével a helyi tóról felemeljék. Végre megszületett a hidroplán.

A profik fordítottak a marketingen is, 2012-ben már a franciák együtt szerepeltek az Icon A5 amerikai kis hidroplánnal a világ legnagyobb pilótatalálkozóján az amerikai Oshkoshban. A találmányok és a kompozit miatt ők könnyedén belefértek a könnyű sportrepülőgép (LSA) kategóriába, míg az Icon A5 a súlytöbblet farigcsálása helyett kilobbizta magának a külön LSA kategóriát.

Másfél hidroplán építése után a kockázati tőke is elfogyott, elbocsátások után az alapítók csődvédelembe menekültek.

15 millió euróval beléptek a kínaiak

Azt szokták mondani, hogy akik érdemesek a szerencsére, azokat megtalálja az. Egyrészt egy Franciaországban élő kínai hidroplánimádó kaput nyitott nekik Kínába, ma már ő is részvényes.

Másrészt egy egykori kínai árva – akit gazdag emberek felkaroltak és angol, amerikai egyetemeken taníttattak – hozta bele a pénzt. A kínai magánbefektető húszas éveinek közepén Szecsuan tartományban a privatizáció keretében Fekete Ló néven bányavállalatot alapított, a foszfát jó pénzt hozott és hoz ma is. Az ifjú titán pedig Kínán kívüli más modern iparágban kereste és a közvetítő révén 2013-ban megtalálta a következő ígéretes befektetést. Ma ő a cég elnöke és 70 százalékos többségi tulajdonosa.

A hidroplángyár marad Franciaországban, az idei év legfontosabb feladata az engedélyeztetés, hogy jövőre már az Akoya kétszemélyes változatát gyártani lehessen. Gyűlnek a megrendelések, az engedélyeztetéssel párhuzamosan tervezik az Akoya 4 személyes családi és 9 személyes üzleti változatát is. A hatalmas kínai piac megdolgozása, akár a gyártás oda vitele, az elektromos és hibrid hajtóművekre való átállás pedig csak ezután következik.

Az Akoya már a hidroplánok várható újabb aranykorának egyik ékszere. Frissen megjelent e-könyvemben bővebben írok a régi és új aranykorról.