Mercedes–Benz V8-as vízhűtéses benzinmotor, vagy hasonló, háromszáz lóerős nagyságú dízelmotor hajtja, mint az autós limuzin társait.
Harminc liter körül eszik óránként, amikor 150-170 kilométeres utazósebességgel robog a vízfelület fölött pár méterrel. Egy tankolással akár 450 kilométerre is elviheti az utasokat a tengeren, ami nagyságrendileg a Budapest–Trieszt-távolságnak felel meg.
A jármű az orosz tervezői filozófia miatt kétéltű: könnyebb a rámpán kigurulva a parton az utasok ki-beszállása, a tankolás. Amúgy keményebb, kicsi emelkedésű vízfenéken bárhol kimehet a partra is, nem igényel külön kikötői infrastruktúrát.
A két vizi szárnya révén hagyományosan kiköthet, az utasok kisétálhatnak a partra. De elmegy a havon is, nem kell hozzá sílécet kötni.
Végül hátul a V alakú, felül zárt függőleges vezérsíkja miatt is szerintem bőven belefér a hidroplánok világába.
Nyizsgij Novgorodban gyártják, meghizlalással lassan épül belőle a harminc és hatvan személyes busz változat is. A tervezőasztalon pedig már ott van a kétszáz személyes változata.
Egy német feltaláló és egy üzleti vénával jobban megáldott technikai igazgató alapította a céget, ami szintén egytől nyolcig felnőtt WIG járműveket gyártott, de az oroszokhoz hasonlóan tervezi a nagyobb méreteket is. A repülő halak közül a nyolcszemélyest nézzük meg közelebbről.
Az Airfish-8 kinézetre is inkább repülőgép, nagy tördelt felső szárnyai miatt már képes nemcsak WIG üzemmódban repülni. Erre azért lehet szükség, mert a hullámok nagysága kifújhatja a gép alól a párnahatást. Ekkor kényszerből akár 300 méter magasra is felszállhat, de nyilván a tenger közeli repülése a leggazdaságosabb.
Szintén V8-as autómotor, a dupla szállítási kapacitás ellenére szintén négyszáz kilométernél nagyobb hatótávolság jellemzi a hidroplánt, amely nem kétéltű. A Maldív-szigeteken már kihívta versenyre a hagyományos tizenkilenc személyes Twin Otter hidroplánokat is.
A gyári tervező képernyőkön pedig már megjelentek a nagyobb utasszámú változatok is.
