„A brexit és a menekültügy összefügg”

Zene és segélykiáltás: interjú az élőben zseniális brit Foals basszusgitárosával, Walter Gerversszel.

A Stand As One (Egyként kiállunk) munkacímet viselő korongra tizennyolc Glastonburyn fellépett banda egy-egy száma került fel. Közülük egyébként a Foals előtt a Szigeten hét csapat, így az Editors, a Muse, Sigur Rós, a Years & Years, a Chvrches, a The Last Shadow Puppets, illetve Jess Glynne is fellépett. Rajtuk kívül pedig a humanitárius ügyekben korábban is aktív Coldplay is szerepel az előadók között.

A bevételt a menekültcsaládok egyesítéséért is síkra szálló Oxfam segélyszervezet kapja. A fesztiválszervezők, illetve az előadók a lemezt a most június 16-án meggyilkolt brit munkáspárti képviselőnő, a háborúellenességéről ismert, a háborús övezetekből menekülők humanitárius helyzetének megoldását felkaroló, valamint a többek között a gázai blokád feloldását is követelő Jo Cox emlékének ajánlják.

A megkereséssel kapcsolatban Gervers arról mesélt, hogy a Glastonbury csapata a fesztivál után kérdezte meg őket, benne lennének-e egy ilyen kezdeményezésben. A dalválasztásról pedig elmondta, nem volt tudatos döntés az, hogy olyan szám legyen, ami bármiben is köthető a menekültekhez. Ehhez képest a What went down videoklipje teljesen passzol történetében a témához, hiszen a képeken az látszik: egy öbölben egy lány úszva menekül két másik üldözője elől, akik elkapják és mindenáron a tengerbe akarják fojtani.

A jelenet akár a török–görög partoknál is játszódhatna, igaz, a videó inkább egyfajta allegória, nem valós eseményt mutat be. – Örülök, hogy ezt mondod, de igazából arról van szó, hogy jelenleg ez az a dal, amelyik a legjobban hozza a dinamikát, ami minket jellemez – zárta a beszélgetést az egyébként roppant szimpatikus basszusgitáros.

Walter sem úszta meg az Ígéretes titánok kört, így kapott tőlünk egy menő pólót, illetve pengetőket, amivel lezúzta a szerdai koncertet. S hogy mennyire tetszett neki a rovatunk feltörekvőket felkaroló missziója, íme:

Mindemellett persze őt is arról kérdeztük, milyen jó tanácsai lennének egy olyan tehetséges kezdő zenekar számára, amelyik most próbálja megvetni lábát a popdarálóban.

– Nehéz a helyzet a klasszikus lemezeladási rendszer széthullásával. Hm, és hogy mikre érdemes odafigyelni? Így a teljesség igénye nélkül fontos, hogy egy csapat sose kérjen annyi pénzt, akkora kölcsönt, amennyit amúgy nem tudna visszafizetni. Bármennyire is szörnyű kimondani, de ma egy zenekarnak egyre inkább üzleti szemlélettel kell építkeznie, abban kell gondolkodnia, terveznie – sorolta a sarkalatos pontokat a basszusgitáros.

S ezek közül talán a legfontosabb, mint mondta, az, hogy olyan embert, embereket (hívhatjuk őket akár menedzsereknek is) kell a zenekar mellé keresni, akinek, vagy akiknek ugyanaz a hitvallása, mint a bandának. Olyat, akinek ugyanaz a cél lebeg a szeme előtt, mint, amit az adott csapat is el szeretne érni, s aki ezért képes kőkeményen dolgozni, illetve meghozni minden áldozatot a sikerért. Csak olyan embert érdemes csatasorba állítani, akinek azonos érdekei vannak a zenekarral, különben nem lesz előrelépés.

A másik alapfogalom, a turné. Walter szerint egy bandának minden egyes alkalmat meg kell ragadnia, hogy turnézhasson, véres áldozatokat kell hozni, mert csak a megalkuvás nélküli kemény munka terem gyümölcsöt. A turné tartja ugyanis életben a zenét. „Szerezzenek annyi tapasztalatot, amennyit csak tudnak, ismerjenek meg minél több embert a szakmában, legyen az zenész, avagy háttérarc. Tudom, hogy rövid távon ez kész ráfizetés, de csak így lehet haladni előre” – véli a gitáros.

Végül azt is leszögezte: „Hiába gondolják azt sokan itt a nagy elektronikus bummban, hogy egy laptoppal lehet valaki sztár, az igazság az, hogy az élő zene az örök dolog, az nem fog meghalni soha! Szóval, hajrá, nyomjátok srácok!”

További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!