A második fontos zárójel vagy lábjegyzet, kinek hogy tetszik, az a szintihangzás. Látjuk, egyre jobban visszajön ez a dolog, s szépen csempészik is be szinte mindenhova, legyen az rock, vagy épp metal. Szóval, izgi, főleg, mert ez még nem számít klasszikus géphangnak, hanem így egy „hangszer” dübörög a dalokban. Meg sokszor van egy ’70-es, ’80-as évek hangulata is. Kinek az A-ha, kinek az Első emelet. Ezt azonban érdemes tűpontosan kimérni, az adott formáció zenei világához csiszolni. Erre nem árt hangsúlyosan figyelni. (S itt persze nem a helikopteres grófó jellegű galaxisokra, vagy épp a felejteni való magyar „mulatós” rockra gondolunk – a szerk.)
Egy szónak is száz a vége: érdemes tovább izzadnia a Hungarocellnek, csiszolniuk a kérget, s ugyanezzel a lelkesedéssel dolgozni.
Ami pedig engem illet, ma tuti a mezőnyárádiakkal vagyok!
További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
