„Hova visz ez a busz, nem számít”

Újra támad a Konyha: férfiak egy kotyogós mellett csiszolgatják a városi létformát. Lehet majd fütyülni is.

Hova visz ez a busz, nem számít / Budapest, London, Miskolc, Párizs / a Charter lelkemnek megfelel. Ezzel a refrénnel újra telibe talált a Konyha, amely Különbéke címmel nemrég dobta ki immár a harmadik nagylemezét. A Szepesi Mátyás tábornokoskodása mellett Badics Márkkal (dob) és Haller Dániellel (basszusgitár) robogó trió újabb egy tucat száma tovább csiszolja az urbánus létforma fogas kérdéseit.

A nagyra nőtt napközis csapat ismét a közéletet is karcolgató szociodrámákat ülteti dalokba, s Szepesi szövegei tényleg úgy kellenek az elmúlt években egyre rafináltabbá váló zenének, mint egy falat teljes kiőrlésű, magvas biobagel.

Az immár hat éve koncertező zenekart tehát egyre inkább komolyabban kell venni. A kezdetben a szakítós szövegek formációjának titulált Konyha ugyanis az előző, még két éve lapunk online kiadásában premierező Elmentek a szörnyek című korongjával tényleg felült arra a vonatra, amely az undergroundból, a rétegzenéből a nagyszínpad felé visz. Ezt erősíti a legújabb anyag is.

S lehet sopánkodni, hogy Szepesivel könnyű, hisz ő a Magashegyi Undergroundban is igen aktív alkotómunkát végez, viszont a Konyha épp nem az a közeg. Talán épp ennek ellensúlyára jött létre, szelep volt, a fáradt gőzt kieresztendő, viszont az évek alatt a könnyed, csajozós, keményen zúzós világból egyre inkább csúszott bele az önmarcangoló lételemzésbe. Mondjuk ez nem is annyira meglepő, hiszen az ifjonc virgoncság ellenére a tagok is haladnak előre a tapasztalati tőke rögös országútján.

Ennek eredménye, hogy a tempó, a kemény zúzás szépen lassul, s ezt a hatást az újabb hangszerek beemelése is fokozza. A Különbékében hangsúlyosan megjelennek a fúvósok és egyéb, a filharmonikusoknál jól ismert prüntyögő, pittyegő apró ütőhangszerek és cicergő hangokat kiadó eszközök. No meg a zongora, az alap. Ez persze többé-kevésbé kötelező következménye az elmélyülésnek, a mind érettebb gitáralapú zenének.

Nos, a Konyha is valami ilyesmi húrforradalomba kezdett éppen. S hogy ez mennyire jó a zenekar amúgy meglepően lelkes tinilánytáborának, nem tudni. Nagyon ajánlott ugyanakkor szépen meghallgatni egyben az egész anyagot.

A bevezetőben idézett sorokat rejtő Charter című szám mellett a Buborék, a Csapda vagy épp a Leszakad darabok is ezt az új vonalat erősítik. Akárcsak a Tűzd fel is, igaz, ez utóbbi számban még visszaköszön a zenekarra korábban igen jellemző „ülünk a gitárral a tábortűz mellett” hangulat.

Aki viszont keményebb hangokra vágyik, annak a személyes kedvencünket, a Napon című etűdöt ajánljuk. Vagy a Szív Kapitányt példának okáért.

Ha pedig valaki szeretne a kibervilágból kilépni, és élőben is meghallgatni az új dalokat, szombaton megteheti a budapesti Akváriumban. Szepesi Matyi azt is megsúgta nekünk, változatos hangszerkavalkáddal készülnek, s csak úgy repkednek majd a fúvósok. Kapunyitás este nyolckor.

(Aki lemaradna a budapesti koncertről, a csapat a Dope Calypso és a Babel társaságában október 28-án a debreceni Víztoronyban is fellép majd.)

Nem mindig lesz ez

Semmiképp sem szabad megfeledkeznünk a szombaton az Akváriumban a Konyha előtt fellépő Drastik Puttóról sem. Az ex-Kispál-dobos Mihalik Ábel énekes nevével fémjelzett, Borbély Mátyás (basszusgitár), Bubenyák Zoltán (billentyű) és Csókás Zsolt (gitár) alkotta – a koncerteken Papp Csaba dobossal felálló – csapatnak ugyancsak lemezbemutatója lesz az este.

Az idei Magyar Klipszemlén a Mohaemberrel amúgy az év legjobb animációs videójának járó díjat is elnyerő zenekar szintén nemrég debütált a Felnyitom én című lemezével. A tizenkét számos korongra talán a legjobb jellemzés az okos eklektika. Nem valami könnyen emészthető, bármilyen hangulathoz passzoló anyagról van szó. Ám ha felvesszük a hullámvasút ritmusát, olyan csodákba botolhat az ember, mint a Nem mindig lesz ez címen futó remek.

A dal annyira szuggesztív, hogy másfél napig is lehet hallgatni újra meg újra. Van egyfajta kaukázusi bája, némi „panelrengeteg árnyékában rostokoló ABC-áruház hátsó udvarán titokban pusmogva cigizünk” hangulattal fűszerezve. Az egész lemez erőssége, hogy nem nagy megfejtésekkel akar az érzékekre, a józan paraszti észre hatni, hanem hagyja agyalni az embert.