Az egymásra hatásokat bemutatva látják a gyerekek arcán, érkezik a felfedezés, ami ilyenkor a legcsodálatosabb dolog, hogy „úristen ezt a dalt ismerem, csak nem hallottam ki az akkordjait, nem tudtam soha ilyen szintetizátoron meghallgatni”.
Közben szó esik a modern zene technikai eszközeiről, írnak filmzenét a srácokkal, egyúttal barangolnak a magyar népzene és a blues berkein belül is. Improvizálnak, több szólamban énekelnek együtt egy választott dalt, valamint két zenei szoftvert is mutatnak nekik, ha esetleg még nem ismernék azokat.
Szerencsére a tapasztalataik azt mutatják, felvevőkészség igencsak akad. „Tágra nyílt szemmel és füllel hallgattak minket. Iszonyú jó érzés, miközben a tanárok arcán is láttuk, hogy érzik, értik és támogatják, mit akarunk. Tényleg szükség van erre az egészre” – sommázza tapasztalataikat Zoli.
Az idén hét helyre látogattak el Debrecentől Győrig. Nyáron a Kőbányai Zenei Stúdióba, illetve a gitármánia-táborba is elmentek. Jövőre egyelőre öt helyszín már biztos, így Szeged, Békéscsaba, illetve néhány budapesti állomás következik majd. A pozitív fogadtatás hatására elkezdtek dolgozni egy kevésbé szakmai verzión is, hogy olyan helyekre is el tudják vinni az előadásukat, ahol a gyerekek nem zenei szakra járnak, ám értsék és szeressék a dolgot. Mint mondják, számukra ez egy fontos misszió, s ha kell, akár folyamatosan is turnéznának vele, hogy terjedjen a jó „vírus”, hiszen a zene mindenkié. (Aki szeretne ránézni, ITT egy kisfilm a Patché kis missziójáról!)
Ami a saját alkotómunkát illeti, az immár két és fél éve működő duó pénteken a budapesti Corvin Clubban mutatja be első, Szívhang címen futó nagylemezét. „Az album anyaga egy nagy együtt lélegzés eredménye közös ötletekkel, dalokkal. Én hangszerelek és írom a magyar szövegeket, Petra pedig az angol dalokért felel” – avatott be a műhelymunkába Zoli.
