– Mennyire lehet téged komolyan venni?
– A munkatársaimnak nagyon is. A dalaimnál meg nem hiszem, hogy ez lényeges kérdés. Lehet.
– Ha egy picit ezen rugózunk még, érdekel, hogy ezek a kicsit társadalomkritikus, kicsit bohém, kicsit szemtelen dalszövegeid honnan jönnek? Mikor kezdted az egészet?
– Kicsit sem akarok semmit sem kritizálni. Egyszerű, emberi dolgok vannak a szövegekben. Velük kapcsolatban talán fontosabb kérdés a „honnan”-nál a „mikor”. Keresem azokat a körülményeket, amik előhozzák belőlem az alkotót. Erre építkezem. Általánosban kezdtem dobolni, majd szépen lassan gitározni, dalokat írni, és most az énekhangomat keresgélem. Írni akkor kezdtem, amikor megtanultam a betűket általánosban. Aktuális slágereket írtam át Dragon Ball stílusba, vagy a haverjaimról szóló dalokkal szórakoztattam. De szerettem például foci közben kommentátor lenni, amíg szét nem esett a mérkőzés a röhögéstől.
– A produkciót szólóban csinálod. Ez mennyire nehezíti, ha lehet még inkább az érvényesülési lehetőségeket? Ezt az egy szál gitáros, énekes-dalszerző felállást, ha nem látnak benne aranytojást tojó tyúkot, ugyanis manapság mintha kicsit lesajnált bölcsészbohóckodásnak tartanák.
– A lesajnálással nem nagyon találkoztam eddig, viszont el tudom hinni, hogy sokan így vélekednek erről a műfajról. Sajnos sokszor találkozom, mint hallgató, bohócokkal a színpadon. Ügyelek is rá, hogy ne járassam túl a művészkedést. Az érvényesülést szerintem annyiban nehezítheti, hogy nyilván könnyebb egy ütős trióval bulit csinálni, mint egy szál gitárral. De amúgy valaki vagy jó, vagy nem. Még nem értem el semmit a szakmában, de az már világos, hogy elég egyszerű a képlet – és kérlek, ne nézzenek naivnak –: kell egy zenekar, ami nagyon-nagyon sokat próbál, és kellenek nagyon jó dalok. Aki azt mondja, hogy sok pénz meg ismeretség kérdése a dolog, az szerintem téved, annál valamelyik, de legtöbbször mindkettő hiányzik. Mármint a dalok meg a sok próba. A hangfelvétel minimális költségén kívül, amit a szomszédom, Singlyár Csabi csinált, ez a mostani videoklip sem került semmibe, és gyakorlatilag nincsenek is hangszereim, csak egy NDK-s roncs dobcuccom meg egy gitárerősítőm. A többit „kölcsönzöm”. Szóval nem baj, ha nem olyan könnyű a dolga egy kezdő előadónak. Ez kell ahhoz, hogy kialakuljon egy egészséges alázat. Azt például nem tudom elképzelni, hogy valaki megír egy fantasztikus lemezt, összepróbál egy frankó zenekari műsort, és nem megy vele semmire. Egyébként elsősorban zenekari zenész vagyok, ahogy a feltöltött dalokból ki is derül. A gitárszóló lételemem, de egyelőre nem találok zenészeket, akik ráérnek heti minimum 3-4 próbára. Másrészt még vidéken lakom.
