A lövések zajára a konyhában megjelent az addig a pincében szerelési munkákat végző P. László, akit F.-Sz. Attila egy figyelmeztető lövéssel megfenyegetett és arra kényszerített, hogy az áldozatok kocsiját vigye el a ház elől. Az iratok szerint P. László és F.-Sz. Attila korábban egy büntetés-végrehajtási intézetben voltak, innen ismerhették egymást.
F.-Sz. Attila a gyilkosság idejére sétálni küldte a lakásban élő várandós barátnőjét, Cs. Nikolettet, majd később őt kérte meg, hogy az áldozatok értékeit, óráit, ékszereit vigye el egy zálogházba. A bíróság később jórészt kettejük (P. László és Cs. Nikolett) vallomásaira, mint bizonyítékokra alapozta az ítéletét.
A vád szerint F.-Sz. Attila arra számított, hogy D. Kornél lakásán nagyobb értékű készpénzt és drogot találhat, ezért gyilkolt. A lakásból végül nem tudott elvinni semmit, mert D. Kornél barátnőjét nem sikerült elcsalni onnan.
A vád szerint a kettős gyilkosság után a jeles boncmesteri képesítésű F.-Sz. Attila szikékkel szakszerűen feldarabolta a holttesteket, a testrészeket 15 zsákba tette, majd barátnőjével kocsival egy Somogy megyei település határába szállította, ahol azokat egy nádasban rejtette el. A holttesteket 2009 novemberében találták meg a rendőrök Cs. Nikolett útmutatása alapján.
F.-Sz. Attila az eljárás során végig tagadta bűnösségét. A bíró által ismertetett iratok szerint vallomásában arról beszélt, hogy a bűncselekmény elkövetéséért egy vezető beosztású rendőr nyomozó és annak beosztottjai a felelősek, az ő érdekükben állt a két ember eltüntetése. Szerinte azért forraltak bosszút ellene, és azért vádolják őt a bűncselekménnyel, mert az 1999-es budapesti Fő utcai órásgyilkosság vádja alól felmentették.
