Elég nagy felháborodást keltett Dippold Pál, a Magyar Hírlap publicistája, amikor Tahók című írásában, amely a göteborgi könyvvásár kapcsán jelent meg, kitért arra is, hogy Esterházy Péter nem tudott jelen lenni a könyves rendezvényen. Mint ismert, Esterházy Péter beteg, hasnyálmirigyrákja van.
Dippold ezt írta:
„Esterházy Péter levelét a svéd kiadója olvasta fel: mint az író levélben tudatta, betegsége miatt nem tud részt venni a könyvvásáron. »Hogy mi az irodalom, azt negyvenöt év után is (azóta van toll a kezemben) nehezen tudnám megmondani« – írta a világhírnév küszöbén pipiskedő művész, aki valószínűleg posztmodernül krétát kajált, amitől lázat tudott előadni, így hiányzása igazolt. E. P. stréber.”
Azonban Dippold most pénteken megjelent írásában, amely a Ravatalszolga címet kapta és Lengyel László Göncz Árpád-megemlékezését ekézi, tett egy zárójeles megjegyzést:
„(Magánüzenet: Kedves Péter, nem tudtam bajodról. Ha bántottalak, bocsáss meg! És épülj fel, mert van még dolgod ebben a világban. D. P. )”
Lapunkban Dippold Tahók című írása kapcsán szintén pénteken jelent meg egy publicisztika, amelyet Körmendy Zsuzsanna jegyez Kis magyar tahológia címmel. Ebben Körmendy ezt írta:
„Teljesen mindegy a dolog lényege szempontjából, hogy Dippold tudta-e, Esterházy nem krétát evett rossz nebulóként, hogy fölmenjen a láza, és igazolása legyen, amiért nem volt ott a göteborgi vircsafton. Nem jól érvel az, aki Esterházy súlyos betegségét emlegeti, mert ha csak szénanáthája lenne, Dippoldnak akkor sem lenne joga így írni Esterházyról. Dippold írásának tehát legjobb esetben az lehetne a címe: Mi, tahók.”
