„Különbség van a szerelem és a szerelmi kapcsolatok között. Stressmeyer fél az utóbbitól, mert az azt jelentené, hogy meg kell osztania valakivel az idejét és az életét. A könyvben igyekeztem nyitva hagyni a lehetőséget, hogy a szerelem kapcsolattá válik, de attól félek, hogy a főhősöm képtelen erre.”
Amikor arról kérdezem, miként élte meg az ausztriai migrációs helyzetet, nevetve válaszol: „Én úgy látom, jól boldogultak, mert a menekülteket egyszerűen továbbküldték Németországba, így ez most már a németek problémája. Ha jól tudom, egyébként is nagyon kevesen akartak Ausztriában maradni.
Szerintem ez nem osztrák probléma, de nem is magyar, hiszen mindkettő tranzitország. Ausztria egyébként is a bevándorlók országa.
Nagyon sokan vannak. Előfordul, hogy az osztrákok dühösek emiatt.”
A téma kapcsolódik a regényhez, hiszen Bruno Stressmeyer enyhén szólva nem kedveli az idegeneket. „Stressmeyer olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek sokak fejében megfordulnak, csak kontroll alatt tartják őket” – véli az író. Mindig is az extrém figurák érdekelték, és Stressmeyer az: „Nem tetszenek a gondolatai, de nem unalmas. Olyan főhős, aki érdekli az olvasókat.”
