Hentes úr szép szál ember volt és egyáltalán nem kövér. Tanyán élt, a közeli kisvárosban működtette boltját, és szerették az asszonyok. Volt benne valami, így mondták. Ha most belesünk konyhájának ablakán, azt látjuk, hogy a házi feldolgozójában lassan a végére ér a takarításnak. Még egy utolsó csík vért a csempéről, még egy cafatot a padlóról, aztán jöhetnek a kések és a bárdok, majd a daráló. A fasírtok szépen megformázva, hatalmas kupacban a pulton, mint egy piramis. Hentes úr fütyörészve mosogat, a rádióból klasszikus zene szól, mindig azt hallgat, amikor dolgozik. És rend van végre, olyan, mintha mi sem történt volna. Leül az asztalhoz, tölt egy pohár pálinkát, ráérősen rágyújt, és néz kifelé az éjszakába. Minket nem lát, bár telihold van. A tanyára vezető földúton felvillannak a fényszórók, és az autó tetején a villogó kékre festi kétoldalt az akácfákat. Mintha a sziréna is megszólalna, bár az már szinte túlzás.
A rendőrségi jármű felveri a port a murváról, ahogy az épület elé kanyarodik, és erős fékezéssel megáll. Négy egyenruhás pattan ki az ülésről, az ajtót nyitva hagyják, a kék fény köröz, ezúttal fehér falakat és riadt lószemeket talál, a rendőrök felrohannak a lépcsőn, és benyomulnak az ajtón, Hentes úr addigra már a földön fekszik arccal lefelé, keze hátrafeszülve, összekulcsolva, ne lőjetek, üvölti. Innentől lelassulnak az események. Lassított felvétel, vagy mi, kintről úgy tűnik. A zsaruk kihúzzák a székeket, leülnek, bilincsek, pisztolyok az asztalra nagy sóhajtások közepette, sapkák le, Hentes úr meg szentségelve feltápászkodik, leporolja ruháját, és azt morogja, hogy lassan már, ennyi idő után, kitalálhatnának valami újat. Merthogy évek óta játsszák már ezt ugyanígy azért a pár fasírtért. Bor kerül az asztalra és poharak, Hentes úr bőven méri a zsírt a serpenyőbe, és elkezdi lebontani a piramist.
Kintről a pulik ugatása és a The Clash együttes London Calling című száma az autórádióból befelé, bentről Mahler kifelé, közöttük az erősödő zsírszag. Hát az asszony? – kérdezi pont most az őrmester, elutazott az anyjához, akkor ez most egy kis változatosság, mondja erre a tizedes, nem is annyira kicsi, mélázik el ezen Hentes úr a fasírt fölött.
