Fóthy János, a Pesti Hírlap színikritikusa 1944 tavaszán négy hónapot töltött a Csepel-szigeti Horthyligeten létesített internálótáborban. A lágerben zsidó származású újságírók, ügyvédek és egyetemisták raboskodtak.
Az emlékeit a háború vége után közvetlenül papírra vető szerző még érezhető dühvel és értetlenséggel, ám szellemesen, helyenként a humort sem nélkülözve mutatja be rabsága időszakát. Fóthy 1944 áprilisában kapta meg behívóját a pesti Rökk Szilárd utcába. A rabbiképző hajdani épületében töltött napok – a későbbiekhez képest – kedélyesen teltek. A vele együtt az egyik előadó padlatán az éjszakákat végigforgolódó Grätzer József például (a Sicc – Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok című örökbecsű munka szerzője) még egy találó viccet is fabrikált. „Sajgókamara” – mondta az egyik hajnali ébresztőkor feltápászkodó, tagjaikat fájlaló munkatársait nézve.
Ez azonban jó ideig az utolsó, felszabadult nevetést okozó poén volt az internáltak életében. A rabok először a Csepel-szigeti Tsuk-telepre kerültek, majd csakhamar folytatták útjukat Szigetszentmiklósra, a Horthyligetbe. Fóthy érzékletesen írja le, milyen körülmények közt tengődtek, robotoltak itt azok a – többnyire élemedett korú – zsidó ügyvédek, nemzetközi hírű jogtudósok, költők, irodalmárok, akiket innen hordtak nap mint nap dolgozni a közeli repülőgépgyárba. Hogyan halt bele a táborőrök – nemegyszer tizenöt-tizenhat éves leventegyerekek – által vezényelt büntetőgyakorlatokba egyik társuk, hogyan vakult meg agyvérzése miatt a másik. És hogyan kegyetlenkedett áldozataival némely tiszt.
A tábort kormányzói utasításra augusztus végén feloszlatták. Fóthy a háború végéig bujkált. Karcsú könyve a Tanúságtevők című, a magyar munkaszolgálatosok naplóiból, írásaiból válogató, tízrészesre tervezett sorozat első darabja. Erős kezdés.
(Fóthy János: Horthyliget – A magyar ördögsziget. Scolar Kiadó, Budapest, 2016. Ára: 2450 forint.)
