Ilyenek voltak ötvenhat mindennapjai

Nem érdemes felülni a hivatalos emlékezetpolitika által indított „makulátlan hősök” nevű expresszvonatra.

Megpróbálhatjuk 1956-ot szent diadalmenetté silányítani, de azzal a lényegét veszítjük el. Ha felülünk az elmúlt hetekben a hivatalos emlékezetpolitika által indított „makulátlan hősök” nevű expresszvonatra, ami megállás nélkül száguld végig a múlton, semmit sem látunk majd az elrohanó forradalomból. Szerencsésebb meg-megállni, hogy alaposan körbenézhessünk.

Nagy segítségünkre lehet ebben Tabajdi Gábor új könyve, a Budapest a szabadság napjaiban – 1956. A történész eddigi munkáival bizonyította, meg lehet szólítani a nagyközönséget anélkül, hogy le kellene mondani a szigorú szakmaiságról.

Az Ungváry Krisztiánnal közösen írt Budapest a diktatúrák árnyékában volt az első kötet, amely kiadós városi sétára invitálta az olvasót. A közérthető nyelven írt, könnyed, mégis velejéig hiteles munka tucatnyi térkép segítségével kalauzolta végig a közönséget a fővároson. Ugyanezt tették – a témának megfelelően – Tabajdi Gábor további könyvei: a Budapest a titkosszolgálatok hálójában és A III/III. krónikája.

A Budapest a szabadság napjaiban folytatja az utazást. A kötet hét nagy témakörre fókuszálva mutatja be a fővárost 1956 októberétől a következő év elejéig. Számos olyan aspektusból vizsgálja az eseményeket, amelyek segítségével egészen új részleteit ismerhetjük meg a forradalomnak.

Tabajdi Gábor végigveszi a gyárak, üzemek és dolgozóik forradalmi szerepvállalását, ugyanígy a különféle pártok és bizottságok munkáját. Megismerhetjük a kötetből a harctereket, a tűzeseteket, a fegyverraktárak helyét és működését. És természetesen a forradalom sötétebb oldalát is: a sortüzeket, a fejvesztve menekülő vezetőket, a népítéleteket és a lincseléseket.

A Budapest a szabadság napjaiban izgalmas és átfogó ismertetés, amellyel egy kicsit közelebb kerülhetünk ’56-hoz. Belemerülve a mindennapok részleteibe, átélhetjük, és talán jobban megérthetjük az okokat, a következményeket. Nagyon jól jön ez most, amikor a hivatalos állami megemlékezésgépezet többnyire a forradalom szellemiségéhez méltatlan, kisszerű vitákat és óriási blamázsokat tud csak felmutatni.