Szeptember 11.: a kezdet vagy a vég?

Pontosan három hónappal ezelőtt, 2001. szeptember 11-én, kedden, közép-európai idő szerint 14.45-kor az American Airlines Boeing 767-es utasszállító gépe becsapódott a World Trade Center épületébe. New York-ban 8.45 perc volt a pontos idő: a világ egyik legnagyobb, nyüzsgő metropoliszában az első percekben némi döbbent csönd követte a Világkereskedelmi Központot ért katasztrófát, majd megkezdődtek a mentési munkálatok.

A torony környékén a járókelők bénultan bámulták a füstölgő épületet, senki nem számított rá, hogy nem valami baleset, vagy egy terrorcselekmény történt, hanem valami egészen más.

Az események ettől kezdve villámgyorsan követték egymást. Tizennyolc percen belül, budapesti idő szerint 15.03-kor a második eltérített utasszállító gép is a toronyba vágódott, 15.43-kor újabb repülő csapódott be, ezúttal a védelmi minisztérium, a Pentagon tömbjébe. Kiürítették az összes kormányzati intézmény, az ENSZ, a UNICEF épültetét is, közben autóba rejtett pokolgép robbant a Külügyminisztérium előtt.

A fejlemények többé-kevésbé mindannyiunk előtt ismeretesek: legmagasabb fokú készültség, némi pánik, újabb rémhírek, majd a düh első órái, s a bosszúvágyé. Tüntetők követelik Afganisztán azonnali bombázását. Villámgyorsan megszervezett hadjárat, közben lépfene-riadók az Egyesült Államokban. B-52-esek bombázzák a tálib rezsim állásait, Moszkva óv az amerikai beavatkozás esetleges kudarcától.

A WTC romjai még füstölnek, amikor gyakorlatilag eldől az afganisztáni háború első szakasza: összeomlik a tömeggyilkos, minden létező civilizációtól elvadult és elidegenedett tálib rezsim.

Kezdhetünk számolni, mérlegelni. Bár cinizmus volna Amerika „hasznáról” beszélni a hatezer halálos áldozatot követelő merényletsorozat után, tény, hogy az Egyesült Államok megerősítette pozícióit Közép-Ázsiában. Váratlan és elementáris erejű, az Északi Szövetség és a tálib-ellenes erők által támogatott hadjárata által megjelenhettek katonái Kabulban, s egy olyan fegyvertényt könyvelhet el, amely a Szovjetuniónak tíz év alatt sem sikerült: csapatai eljutottak Afganisztán stratégiai pontjaihoz, méghozzá számottevő emberveszteség nélkül. Gyökeresen megváltozott mindeközben Oroszország és a NATO viszonya, bár a Washington Post és az El País minapi elemzései óvtak attól, hogy ez Moszkva nyugati irányú fejlődését jelentené.

Kevésbé egyértelmű sikert jelent a Londonban megjelenő pánarab lap, az Asharq Alawsat szerint, hogy az amerikai csapások és a szárazföldi erők segítségével a harcoló alakulatok sarokba szorították Oszama bin Ladent és az Al Kaida főbb vezetőit. „A WTC elleni merénylet akkor is megtörtént volna, ha évekkel korábban letartóztatják Oszama bin Ladent, s ha a terrorszervezet vezetőit megölik vagy letartóztatják, az még nem jelenti az Al Kaida végét” – figyelmeztetett az arab orgánum.

Szeptember 11-én egy szörnyű terrortámadással a kezdetét vette valami új, az eddigiektől eltérő világ, világrend kialakulása. Három hónappal az események után még nem sokat tudunk erről a világról. Mint a terrorcselekmények lassan tisztázódó körülményei rámutatnak: eddig sem sokat sejtettünk arról, hogy mi készülődik körülöttünk. Akik sejtették, nem léptek föl ellene kellő határozottsággal. Talán azért, mert erre nem számított senki: hogy a világ első számú katonai szuperhatalma percek alatt szinte összeomoljon, s aztán árnyékharcba kezdjen a világ másik felén bujkáló fantomok ellen.