Európa mint gyarmat

Biztosra veszi Európa végét a Die Welt konzervatív napilapban Niall Ferguson brit történész. Az EU-bürokráciája, Németország „megsarcolása”, a demográfiai problémák és a muzulmán országok egyre növekvő hatása oda vezethet, hogy a kontinens gyarmattá válik.

A Die Welt (Welt.de) konzervatív napilapban az ismert brit történész Niall Ferguson írt hosszabb esszét Európa pusztulása címmel. Az angol történetírás atyja Edward Gibbon „A Római Birodalom hanyatlása és bukása című művében leírja mi történt volna, ha a muzulmánok az Ibériai félsziget elfoglalása után megnyerték volna 732-ben poitiers-i csatát: „Talán ma az oxfordi oktatási intézményekben a Korán értelmezését tanítanák, és egy körülmetélt publikum előtt Mohamed megvilágosodásának szentségét és igazságát prédikálnák.”

Ferguson szerint Gibbon Európa jelenére és a következő évtizedeire vonatkozó jóslata helyesnek bizonyult. A szerző biztosra veszi Európa végét, melyet nem csak gazdasági, de kulturális okokra is visszavezet. Európa nem hogy nem lesz képes ellensúlyt képezni az Egyesült Államokkal szemben, könnyen előfordulhat az is, hogy külső erők gyarmatosítani fogják.

Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államok gazdasági növekedése meghaladta Európáét, ráadásul az amerikai munkavállaló jóval többet dolgozik, mint uniós társai. A munkamorál csökkenését tartja Ferguson az egykor erősen protestáns északnyugat-európai nemzetek legnagyobb rákfenéjének. Úgy véli, hogy súlyos hiba volt a berlini fal leomlását követően szabadságát visszanyerő leendő EU-tagokra bürokratikus előírások tízezreit rákényszeríteni.

Ferguson leszámol az unió alapító mítoszával, amikor megállapítja, hogy a szervezetet eddig jórészt a német adófizetők megpumpolása tartotta egyben, akik éppen úgy támogatták a lerobbant belga szénbányákat, a francia gyarmatok fenntartását, mint a gall parasztokat. Németország máig többet fizetett be a brüsszeli kasszába, mint az első világháborút követő elviselhetetlennek tartott jóvátételkor követeltek tőle. Amióta az Unió „kenőolaját” jelentő német befizetések az alacsony gazdasági növekedés miatt elapadtak, az európai integráció lendülete is megtört.

Ferguson Európa hanyatlásának másik okát a csökkenő születésszámban, a kontinens elöregedésében látja. Az egyetlen megoldást a bevándorlás jelenthetné. E tekintetben a legnagyobb probléma, hogy a magas születésszámú országok az EU közelében mind muzulmánok. Az egyre intenzívebb bevándorlás, valamint Törökország uniós felvételével szembeni egyetlen komoly ellenérvet a kulturális különbözőség jelentené, hiszen Európa egyértelműen keresztény gyökerekre épül. A szerző szerint azonban Nyugat- és Kelet-Európa országai ma már egyértelműen a kereszténység utáni, sőt a vallás utáni társadalmakként foghatók fel. Az egykori protestáns országokban a lakosság kevesebb, mint tíz százaléka jár legalább havonta templomba, nagyobb részük soha sem vesz részt istentiszteleten. Nagy-Britanniában több muzulmán látogatja a mecseteket, mint az anglikánok az istentiszteleteket. A valóságban az európaiak egy olyan társadalomban élnek, amely gazdasági, demográfiai és kultúrális értelemben is hanyatlik.

Annak ellenére, hogy hosszú távon Nyugat-Európa nem zárkózhat el a keleti és déli irányú bevándorlástól, mégis megpróbálja a most belépők ez irányú jogait korlátozni. Az európai politika egyre inkább a régi tagok által vezetett haláltáncra emlékeztet, ahol a politikusok és választók éppen annyira kétségbeesetten, mint amennyire reménytelenül próbálják az öreg, halálraítélt jóléti államot, valamint hagyományos kultúrájuk utolsó maradványait újjáéleszteni. Nemsokára minaretek állnak Oxfordban, mint azt Gibbon megjósolta, sőt az első iszlám tanulmányok központját jövőre avatják – fejezi be borús jövendölését Ferguson.