Sugárfertőzött gyerekek Irakban

Főként gyerekeknél okoztak súlyos szervi elváltozásokat az Irakban tonnaszámra kilőtt urántartalmú lövedékek. Több ezerszer nagyobb a rádióaktív sugárzás a határértéknél ott, ahol a harcok folytak. – Rögeszmévé vált a politikai korrektség Németországban.

A Westdeutsche Rundfunk hétfőnként jelentkező die Story című műsora ezen a héten Az orvos és a bászrai sugárszennyezett gyerekek címmel foglalkozott az Öböl-háborúk, egyik mindmáig alig kutatott aspektusával, az urán tartalmú lövedékek felhasználásának következményeivel. Az évtizedek óta a Közel-Keleten dolgozó epidemiológus, Dr. Siegwart-Horst Günther figyelt fel 1991-et követően először az Irak elleni háborúban tonnaszámra kilőtt uránlövedékek következményeire, az érintett területeken élő lakosság génállományának súlyos sérülésére.

Például azokon a környékeken, ahol komolyabb páncélos csaták zajlottak – a szegényített uránt nagy átütő képessége miatt főként páncéltörő lövedékekben használják – nyolc-tízszeresére növekedett a súlyos szervi rendellenességgel született gyermekek aránya. A felnőttek esetében főként a vese és máj elégtelenség volt kimutatható, és a rákmegbetegedések arányának növekedése. Bászra környékén, egy évvel a harcok után is a föld természetes háttérsugárzásának húszezerszeresét kitevő radioaktivitást mérték a szakemberek. A film dokumentálta azokat a helyszíneket –Boszniában, Koszovóban, Irakban – ahol az Amerikai Egyesült Államok ezeket a lövedékeket felhasználta.

A film számos, mára emberi ronccsá vált brit katonát mutatott be, akik a sugárszennyezésnek betudható Öböl-háborús szindrómában szenvednek, akiket szintén nem figyelmeztettek az urán lövedékek következményire, s akiknek a gyermekei is mindmáig gyógyíthatatlan betegségekkel küzdenek. Éppen ezért Günther és kollégái követelik az Egyesült Államok hadseregében rendszeresített urán lövedékek betiltását.

Der Spiegel

A Der Spiegel című baloldali magazin írásában a politikai korrektség abszurditására hoz példát. Rainer Moritz, a hamburgi Hoffmann und Campe kiadó vezetője levelet kapott a szövetségi kormány migrációs, menekült és integrációügyi megbízottjának, Marieluise Beck irodájától. Ebben értesítették Moritzot, hogy az általuk megjelentetett Felvilágosítás gyermekeknek címmel és a Cigányokról és kutyákról, Kaspar Hauserről és Pompejről – nemcsak gyermekeknek című dupla CD-t „problémásnak” ítélik. A harmincas évek elején, a délnyugat-német rádió, Az ifjúság órája című műsorának írt szöveg szerzője, a zsidó származású német író-filozófus Walter Benjamin, aki 1940-ben az öngyilkosságba menekült. A gyakornok három oldalas szövegelemzése szerint, a szöveg „az úgy nevezett „cigányok” helyzetének kvázi misztikus ábrázolását nyújtja Benjamin korában” és alkalmas arra, hogy a „sztereotípiákat és előítéleteket ... inkább hangsúlyozza, mint megkérdőjelezze”. Ezért a pedáns bürokrata „ajánlja”, hogy a kiadó Benjamin további CD-inek kiadásától tekintsen el.

Moritz teljesen azonosul a megbízott azon felfogásával, hogy a rasszizmus elleni küzdelemben érzékennyé kell tenni az embereket, ezért válaszában számos olyan német irodalmi művet sorolt fel, ahol a „cigány” kifejezés politikailag nem kellően korrekt szövegösszefüggésben szerepel. Egyúttal arra bíztatta Beck asszonyt, hogy vegye fel a kapcsolatot a frankfurti Suhrkamp Kiadóval, aki Benjamin művét könyv alakban megjelentette, hogy a vitathatónak ítélt passzusokat a nyomtatott változatban is kijavítsa.