Mit nyújt az unió?

Súlyos hiba volt az Európai Uniótól, hogy akadályokat gördített a szabad munkavállalás útjába a most belépő államok polgáraival szemben. Így az unió legfeljebb a brüsszeli bürokraták akadékoskodását tudja nyújtani az új tagoknak.

Alberto Alesina (a Harvard közgazdász-professzora) és Francesco Giavazzi (milánói közgazdász-professzor) úgy véli súlyos hiba volt, hogy a legtöbb uniós tagállam komoly akadályokat állított a most belépettek polgárainak munkavállalása elé. Hiszen az EU egyik alapját képezi az áruk és személyek szabad áramlásának elve. Mit tudna e nélkül az unió az új tagoknak nyújtani? Legfeljebb a brüsszeli bürokraták akadékoskodását. A szerzők úgy vélik, hogy az új tagállamok unióval szembeni kezdeti magas elvárásait és az EU kicsinyességét természetesen követni fogja a kiábrándulás, az Európa-ellenes hangok megerősödése.

Alesina és Giavazzi szerint a tizenötök félelme alaptalan, a bizottság 2004-es számításai szerint a csatlakozó államokból a következő tíz év alatt összesen 1,5-4 millió ember költözik majd a régi tagállamokba, ami legfeljebb 2,4 –5 százalékát tenné ki a tizenötöknek. Egy másik összefüggésre mutatott rá Mircea Geoana Románia külügyminisztere: „Ha az EU további hét, vagy tíz esztendőt vár, mielőtt megnyitja magát, akkor azok a munkavállalók, akik országomból érkeznek, a legkevésbé képzettek, alkalmi munkások és a legcsekélyebb emberi tőkével rendelkezők lesznek: az orvosok, építészek és mérnökök addigra már mind kivándoroltak az Egyesült Államokba.”

Ténylegesen ez következett be az orosz kivándorlók esetében. A
legképzettebbek már az Egyesült Államokba költöztek. Európa nem volt képes másokat magához csábítani, mint a francia Riviérára költözött oligarchákat és néhány utcai muzsikust.
Nyugat-Európában a lakosság elöregszik, akiket nem ösztönöznek kemény munkára, s nincs is kedvük ehhez, nem vállalják a kockázatot, s nem hajtja őket a bizonyítási kényszer. Friss vér és új ötletek beáramlása nélkül az öreg kontinens sötét jövő elé néz.
A szerzők végül az Egyesült Államok példájával hozakodnak elő. Felteszik a kérdést: mi lett volna az USA-ból, ha az is különféle akadályokkal próbálta volna korlátozni a bevándorlást? Igaz, hogy Amerika számos társadalmi problémája visszavezethető az etnikai konfliktusokra, de semmi sincs ingyen ezen a földön: Ha az unió nem tudja az európai multikulturális társadalommal kapcsolatos problémákat kezelni, akkor egy állandó stagnációra kell felkészülnie. Tekintettel a növekvő munkaerő-szükségletre, Nyugat-Európa számára már nem az a kérdés, hogy kell-e bevándorlás, hanem hogy honnan jöjjenek a migránsok? Érkezzenek legálisan a könnyen integrálható közép- és kelet-európaiak, vagy jöjjenek az illegális bevándorlók a Földközi-tenger déli medencéjéből?