A Time magazin egy, a Pentagonnak tulajdonított e-maillel bizonyítja, hogy Dick Cheney amerikai alelnök hivatala bábáskodott egy több milliárd dolláros, az iraki újjáépítési terv részét képező üzletet juttatott Cheney volt cégének, a Hulliburtonnek, amely igen előnyös szerződést köthetett az amerikai állammal.
A Restore Iraqi Oil (RIO)-lal kötött szerződés részleteiről a Time többek közt abból az e-mailből értesült, melyet a Pentagon hadmérnöki tisztikarának egyik vezető tisztségviselője, Douglas Feith küldött Paul Wolfowitz védelmi miniszterhelyettesnek, akinek éppen az volt a feladata, hogy őrizze meg a szerződést.
Feith hagyta jóvá a több milliárdos üzletet, s az üzenetből kitűnik: ’’nem fogják siettetni a dolgot’’, amíg az ügyletet nem egyeztetik az alelnök hivatalával. A Time hozzáteszi: a Halliburton három nappal később megnyerte az üzletet, más ajánlat pedig nem terjesztettek elő. Cheney volt a Halliburton vezérigazgatója 1995-től addig, amíg nem csatlakozott Bush csapatához 2000-ben. Cheney szóvivője tagadja, hogy az alelnöknek szerepe lett volna a szerződés megkötésében. Azt is cáfolta, hogy a mérnöki vezérkar vagy a szövetségi kormány bármely tagja esetében szerződések megkötésekor befolyását latba vetette volna.
Texasi olajcégeket már több olyan demokrata vád ért, hogy dollármilliárdokat profitálnak az amerikai hadsereg iraki vállalkozásából. A Halliburton tagadta, hogy a cég különleges bánásmódban részesült volna.
Feith, Wolfowitz és Cheney Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel, valamint Lewis Libbyvel, Cheney kabinetvezetőjével együtt képezik azt a csapatot, amelyet csak „héjákként” emlegetnek Amerikában, ugyanis a leginkább ők sürgették, hogy az USA belesodródjon az iraki háborúba.
A jó kapcsolatok nemcsak az olajügyleteket, de még a hadi szállításokat is meghatározzák az iraki háborúban. A New Standard arról számol be, hogy a virginiai Nour USA 327 milliós szerződést kötött egy új iraki védelmi erő felállítására az amerikai hadsereggel. Az üzlet kemény versenytársak szorítása között jött létre, hiszen az akkoriban még támogató szerepet játszó Spanyolország és Lengyelország is kedvező ajánlatokkal lépett a ringbe.
Az üzlet sikere mögött nem lappangnak nagy titok: a Nour amerikai elnöke, Abdul Huda Faruki közeli kapcsolatban állt Ahmed Csalabival, az iraki átmeneti kormány tagjával, aki később összeütközésbe került az amerikai hatóságokkal.
Figyelemre méltó, hogy amíg nem került sor erre a kenyértörésre, éppen Csalabit szemelte ki az Egyesült Államok Irak új vezetőjének, Washington bizalmasának.
