Bertalan Péter azt is elmondta, hogy a szovjet katonai intervenció elindítása előtt Hruscsov tisztázni akarta a nyugati nagyhatalmak, mindenek előtt az Egyesült Államok álláspontját a magyarországi szovjet „rendcsinálással” kapcsolatban, nem különben pedig ehhez meg akarta szerezni a szocialist tömb vezetőinek, továbbá a Kínai Kommunista Párt főtitkárának, Mao Ce-Tungnak és a Magyarországgal közvetlenül határos Jugoszlávia első számú emberének, az el nem kötelezett országok egyik vezetőjének, Titónak is a beleegyezését. A történész szerint Eisenhower elnök reálpolitikai megfontolások miatt sem volt olyan helyzetben, hogy a teheráni-jaltai-potsdami egyezményekkel szentesített szovjet befolyási övezeten, a „vasfüggönyön” belül
a harmadik világháború, illetve az ezzel járó végzetes nukleáris konfliktus kockázata nélkül Amerika, vagy a NATO fegyveresen beavatkozzon a magyar szabadságharcba.
Ezért üzente meg a Kremlnek, hogy Washington továbbra is érvényesnek tekinti a jaltai határokat, azaz nem fog beavatkozni Magyarországon, mivel az egyértelműen a szovjet befolyási övezethez tartozik. Ráadásul Amerikát a szövetségesei, Nagy-Britannia és Franciaország október 29-i Egyiptom elleni támadása is váratlanul érte, a szuezi válság miatt pedig a közel-keleti olaj, valamint a vörös-tengeri hajózási útvonal stratégiai jelentőségére figyelemml a közel-keleti válság megoldása lett Washington számára az elsődleges prioritás.
Ezért október 31-én a moszkvai Politbüro már minden külpolitikai kockázat nélkül határozhatott a Fogószél hadműveletről,
amit Nagy Imre november elsejei, az ország semlegességét és a Varsói Szerződésből való kilépését bejelentő deklarációja után, illetve Hruscsov november 2-i Titónál tett látogatását követően a szovjet hadvezetés november 4-én hajnalban el is indított Magyarország ellen. Bertalan Péter egyetemi docens szerint a nagyhatalmi realitások miatt a magyar szabadságharc az erkölcsi támogatáson kívül nem számíthatott semmilyen aktív segítségre a nyugati hatalmi tömbtől.
