Sokkal hamarabb kialakulhatnak az emlőrákhoz köthető biológiai jellemzők, mit feltételezték
A duktális karcinóma in situ akkor alakul ki, amikor a kóros sejtek elszaporodnak az emlő tejcsatornáiban, de még nem terjednek át a környező szövetekre.
Az onkológusok ezt az állapotot tekintik a leggyakoribb emlőráktípus előfutárának.
A mammográfiás és egyéb emlővizsgálatok révén egyre több DCIS-esetet fedeznek fel, ám e kóros elváltozások jelentős része sosem alakul át invazív daganattá, ezért is nehéz meghatározni, hogy mely betegeknek van ténylegesen is szükségük az agresszívebb kezelésre.

Bár a duktális karcinóma in situ esetén bekövetkező genetikai változásokat már korábban is alaposan tanulmányozták, de a daganat mikrokörnyezetéről – az immunsejteknek, az ereknek és szöveti sejteknek arról a közösségéről, amely körülveszi a ráksejteket és kölcsönhatásba lép velük-, még meglehetősen keveset tudunk.
Ez arra ösztönözte a Texasi Egyetem kutatócsoportját, hogy egy minden korábbinál részletesebb, átfogó atlaszt készítsenek a dukális karcinómáról.

Ami a kutatás módszertanát illeti, a tudóscsoport fejlett, egysejtes és térbeli profilozási technológiák alkalmazásával több mint 850 000 sejtet térképezett fel normál emlőszövetből, DCIS-ből (duktális karcinóma in situ), valamint invazív emlőrákból származó mintákból.
A betegség előrehaladtával kiterjedt változásokat azonosítottak a rákos sejtekben
és az azokat körülvevő mikrokörnyezetben. A részletes felmérés egyértelműen arra utal, hogy az invazív emlőrákhoz köthető fontos biológiai jellemzők már jóval korábban kialakulnak, mint azt eddig feltételezték.
Egy kóros struktúra, ami a tumor táptalajává válhat
A tanulmány korábban ismeretlen „rákos stromális hurkokat” is feltárt. Ezek olyan gyűrűszerű összetett struktúrák, amelyek támogató szövetekből és érrendszeri sejtekből állnak, és a DCIS elváltozásokat veszik körül.
A kutatócsoport vizsgálatai szerint ezek a kóros struktúrák olyan feltételeket teremtenek, amelyek támogatják a tumor növekedését.
A kapott eredmények megerősítéséhez, illetve igazolásához azonban még további kutatások szükségesek – hangsúlyozza a tanulmányt jegyző kutatócsoport.

























