„Európa nem keresztény klub”

A német uniós elnökség egyik kinyilatkoztatott célja, hogy megmentse a zátonyra futott uniós alkotmány ügyét. S ha ehhez a feladathoz a berlini kabinet számára rendelkezésre álló szűk félév kevésnek tűnik, ahhoz legalább elég, hogy menetrendet fogadtasson el a huszonhét tagállammal. A ma legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv szerint a most kidolgozandó „útiterv” alapján a 2008-as francia elnökség véglegesítené az elfogadandó alkotmányszöveget.

Tanulságos az alkotmány ügyében a német kormány kommunikációs stratégiája is, mely az elmúlt hetekben elsődlegesen azzal foglalkozott, hogy óvjon a túlzott várakozásoktól. Berlin világosan felsorolta azokat az okokat, amiért nem szabad gyors eredményt remélni alkotmányügyben. Említette a tavaszi francia elnökválasztásokat, ahol a legesélyesebb jelöltek egymással vetekedve elhatárolódnak az uniótól, s bírálják az alkotmányt. Hasonló, szinte feloldhatatlan nehézséget jelentenek az igen vontatottan haladó holland kormányalakítási tárgyalások is, ahol a felek szintén nem törik össze magukat, hogy az uniós alkotmány mellett kampányoljanak.

Ráadásul az is bizonytalan, hogy mit tartalmazzon az elfogadott alkotmány. Tovább folytassák-e a ratifikációt változatlan szöveggel, vagy egy rövidített, csak a közösség további működtetéséhez nélkülözhetetlen szöveget „zavarjanak” körbe a huszonhét fővárosban. Az alkotmánnyal eleinte az uniós polgárokat szerették volna az egyre inkább fáradó európai eszme mellett mozgósítani, megélhetővé kívánták tenni számukra Európát, az európai értékeket. Ma az EU alapító tagállamaiban példátlanul népszerűtlenné vált. Ezért a nagy ívű tartalmi viták helyett sokan úgy vélik, már csak a szervezet működőképességének megőrzése lehet az elfogadandó alkotmány célja.

Éppen ezért tanulságosak azok a kijelentések, melyeket a Focus hírmagazin hétfői számában Angela Merkel Karl Lehmannal, a német püspöki konferencia elnökével folytatott beszélgetésén lejegyeztek. A német kancellár az alkotmány kapcsán kijelentette, szívesen vette volna a keresztény gyökerek megemlítését. Európának tovább kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel – fogalmazott Merkel. A kancellár asszony az interjúban ugyanakkor utalt arra a hozzájárulásra, amivel a zsidóság, a kereszténység és az iszlám gazdagította a nyugati kultúrát és úgy fogalmazott, „Európa nem keresztény klub, hanem értékklub”. Ezekért az értékekért Európának késznek kell lennie harcolni.

Ezen szándékok tiszteletre méltóak,ráadásul a pragmatizmust immár szinte egyetlen ideológiájává tevő CDU-nak sem árt időnként tisztázni viszonyát a nevében még szereplő kereszténységhez. Nem véletlen, hogy Joachim Meisner kölni érsek már a 2002-es választásokkor is javasolta a kereszténységre utaló C törlését a CDU nevéből.

A jelenlegi politikai konstellációban, mivel a kancellári szándék megvalósításának nincs számottevő esélye, Merkel óhaját legfeljebb jószándékú óhajnak érdemes tekinteni, mellyel, ha már az általános értékvesztést nem tudja feltartóztatni, legalább megemlíti, mit tartana ideálisnak. Persze azonnal felmerül, hogy ha az elvek ennyire fontosak Merkel számára, akkor legalább kormányán belül tisztázhatná a kérdést. Nem véletlen, hogy ezekben a kényes ügyekben – mint pl. a török uniós csatlakozás kapcsán – a koalíciós béke érdekében sem törekszik a kancellár asszony álláspontjának tisztázására.