A legutóbbi időkig úgy tűnt, hogy az EU új tagországainak elkötelezettsége az unió politikai értékei iránt nem vonható kétségbe, és a több évtizedes egypárti uralom után a demokrácia győzelmét mindenki véglegesnek tekintette, Magyarország azonban most próbára teszi ezt a vélekedést – írta a Financial Times szerkesztője, Stefan Wagstyl. A gazdasági napilap online kiadásában közzétett írás Paul Lendvai Magyarországról szóló könyvének most megjelent angol kiadása kapcsán megjegyzi: sok bíráló úgy látja, hogy Orbán Viktor kormányfő „tekintélyelvű államot épít a Duna partján, ráadásul ingatag gazdasági alapokra”.
Wagstyl szerint Lendvai helyesen állapítja meg, hogy jórészt Orbán Viktor a felelős azért, hogy Magyarország veszélyes útra lépett. A 2010-ben aratott hatalmas győzelem lehetőséget adott a kormányfőnek a konszenzusteremtésre a gazdasági reformokhoz, valamint az EU és az IMF támogatásának biztosítására. Orbán Viktor azonban a konfliktust és a megosztást választotta, és populista gazdaságpolitikába kezdett, amelyet az EU, az IMF és a piacok is kétkedve szemlélnek – áll az írásban.
Bajnaiék hazugsága
A cikkben Lendvai azt is közli, hogy a Fidesz egy „Führer-párt”, minden hatalom Orbán kezében összpontosul, majd ezt követően egy meglehetősen érdekes állítást tesz Wagstyl. Úgy látja, hogy a jelenlegi miniszterelnök azért szakított a liberális nézeteivel, mivel a liberális pártok Kelet-Európában csak a nagyvárosokban érnek el sikert. Egy szóval sem említi, hogy a Fidesz változása már az Antall-kormány alatt megkezdődött, és arról se, hogy a magát liberálisnak nevező SZDSZ csúfosan megbukott.
Ezt követően ismét feltűnik az írásban a Bajnai Gordon gründolta Haza és Haladás Alapítvány hazugsága, miszerint a Fidesz a saját érdekei szerint rajzolta át a választókerületeket, aminek kapcsán az MNO már többször megírta, hogy ez alapvetően nem igaz. Az új alaptörvénykapcsán sem említi meg az elemzés, hogy az a korábbi sztálini elvek alapján állt, és önmagában véve az egy átmeneti dokumentum volt.
Nem sikerült
A korábbi hasonló írásokhoz képest ez a cikk abból a szempontból korrektebbnek számít, hogy felidézi Lendvairól, hogy az 1950-es években a kommunista párt tagja, majd az 1956-os forradalom bukása után Ausztriában többek között a Financial Times tudósítója volt. Wagstyl szerint Lendvai ebben a könyvében igazságos próbál lenni, de az előbb leírtak alapján ez nem nagyon sikerült.
A hazánkról szóló elemző cikkben a kabinet elmúlt kétéves tevékenysége kapcsán érdemes lett volna a szerzőnek legalább Lendvai állításai kapcsán utánanézni és megkérdezni a másik oldal véleményét is. Az elmúlt időszakban mind a Nézőpont Intézet, mind a Századvég tartott nemzetközi konferenciát a kabinet tevékenységéről, az ezekről szóló angol nyelvű anyag mindenki számára elérhető. Ez az írás is folytatja a már korábban megjelenő egyoldalú elemzések sorát, amelyből teljesen hiányzik a kiegyensúlyozottság.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!