„Ugyanakkor néhány száz esetben az új EVK-határok keresztülvágnak 2010 tavaszi szavazókörhatárokat. Ezeknél becsléssel állapítottuk meg a szavazatszámot. Mindez érdemben nem befolyásolja a modell megbízhatóságát” – olvashattuk Szigetvári Viktor, az MSZP volt kampányfőnökének a Haza és Haladás Alapítvány oldalán megjelent, az új választási rendszerről szóló írásában.
Az MNO utánajárt annak, hogy a parlament által tavaly elfogadott választási törvény milyen módon vágta át a 2010-ben megrajzolt szavazóköri határokat. Példaként a II. kerületet néztük meg, ahol több esetben is a felében szeli át az új választókerületi beosztás a szavazóköröket. Ebben az esetben eltekinteni attól, és becsléssel meghatározni azt, hogy adott helyen hogyan szavazhattak, semmiképp nem tartozik a tudományosan megalapozott érvek közé.
Nem mindegy, hova esnek a házak
Jól látszik, hogy a régi szavazóköröket Budapesten és a megyei jogú városokban nem vették figyelembe az új választókörzetek kialakításánál. Ennek alapján becslésekkel dolgozni elég felületesnek hat, főleg annak fényében, hogy például az újonnan, az I., az V., a VIII. és a IX. kerületből létrehozott választókerület esetében egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott ház éppen hogyan szavazott.
2002-ben a Fidesz–MDF és az MSZP között 365 szavazat különbség volt Szigetváriék számítása szerint az idézett körzetben. 2006-ban a XXII. és XI. kerületből létrehozott körzetben a két nagy párt között 739 voks különbség volt, így ott se mindegy, hogy egy-egy háztömb melyik oldalra kerül.
Az MNO már korábban rámutatott Haza és Haladás blogján megjelent modell visszásságaira. Többek között nem vették figyelembe az egyéni jelöltek népszerűségét, a lehetséges pártkoalíciókat, valamint az egyfordulós választási rendszerből adódó pszichológiai tényezőkkel sem számoltak. Ennyi tényező figyelmen kívül hagyása után vonták le azt a következtetést, hogy mind 2002-ben, mind 2006-ban a Fidesz győzött volna, amit csupán a listás eredményekkel igazoltak vissza.
Európa a poszt-liberális világrend kapujában