„Az rendben van-e, hogy úgy sikerült csökkenteni a budapesti EVK-k számát érdemben, hogy az evidens és letagadhatatlan választási szociológiai mintázatok alapján továbbra is négy körül maradt azon EVK-k száma, amelyek a jobboldal számára stabil bástyának tekinthetőek? Az rendben van-e, hogy szisztematikusan szét lettek vagdosva és jobboldalibb községekkel fel lettek hígítva azon EVK-k, amelyeket mind a Fidesz, mind az MSZP stratégái nyilvánosan és zárt körben is billegőnek minősítettek a 2006-os kampány során? Kazincbarcika megkapta Edelényt, pedig kaphatott volna mást is. Várpalota megkapta a fél Balaton-felvidéket. Ajka és környéke is ugyanezen szándékkal lett átalakítva. A Budapest környéki billegő EVK-k nagy része szintén úgy lett átalakítva, hogy az inkább a jobboldal számára kedvező választói mintázatokat veszi figyelembe” – ezekkel a kérdésekkel állt elő Szigetvári Viktor, az MSZP 2010-es kampányfőnökének csapata a Bajnai Gordon által létrehozott Haza és Haladás Alapítvány blogoldalán.
Mint ismert, Szigetváriék tavaly állítottak föl egy olyan választási modellt, amely szerint 2002-ben és 2006-ban is a Fidesz nyert volna, ha a tavaly elfogadott szabályok alapján rendezték volna meg a szavazást. A volt szoci kampányfőnök többek között elfelejtkezett az egyéni jelöltek támogatottságáról, az esetleges pártkoalíciókról, valamint az egy forduló pszichológiai hatásáról.
Mindent bukhat Budapesten a Fidesz
Mindezek egyébként eltörpülnek azon torzítás mellett, hogy bevallottan a budapesti és megyei jogú városokat érintő körzeteknél becsléssel dolgoztak az új választókerületek szavazatainak kiszámolásánál. Ez a torzítás egyébként csak a második kerület esetében több száz házat érint. Természetesen ennek kapcsán az egész modell érvényessége és hitelessége megbukott, de ez annyira nem zavarja a szerzőket, mivel állításaik egy jelentős része nyugat-európai lapokban is fölbukkant.
A mostani állítások közül érdemes a Budapestre vonatkozóval kezdeni, miszerint négy stabil körzete maradna a Fidesznek. Mint az MNO számításaiból kiderült, a négy választókerület közül csupán egy olyan maradna, ahol biztosra mehetne a kormánypárt, azonban a XII. kerület teljes és a II. kerület bizonyos részeit lefedő körzetben egy sikeres baloldali együttműködés akár győzelmet is arathat.
Nem billen el a mérleg
A billegő körzetek esetében érdemes megnézni, hogy mi lett a nagykanizsai kerülettel, ahová elvileg jobboldali települések lettek csatolva. Szigetváriék modellje szerint ebben a kerületben ezer szavazattal nyert a Fidesz–KDNP 2006-ban, de természetesen itt is elfelejtkeztek számolni az SZDSZ-es és MDF szavazatokkal, amelyek nagyrészt a szociknál landoltak volna. Így ebben az esetben egyáltalán nem érvényesül, hogy a baloldali kötődésű Nagykanizsa átbillenne a jobboldal javára egy kiélezett helyzetben.
Kazincbarcika és Edelény összevonása kapcsán pedig a manipulált Szigetvári-modell is MSZP-győzelmet jelez. A Veszprém megyei átalakítások kapcsán pedig inkább azt lehet látni, hogy a verseny sokkal kiélezettebb lett a korábban stabilan jobboldali körzetekben, ami révén a baloldal is könnyebben szerezhet a jövőben mandátumot. Végezetül a Budapest környéki átalakításoknak a nyertese is inkább a baloldal, mert egy szintén sikeres összefogás esetén könnyedén meg tudják előzni a Fidesz jelöltjeit a 2002-es és 2006-os voksolások fényében.
Jól látszik, hogy Bajnai és köre folytatja a korábban megkezdett kampányát az új választási rendszer ellen egy olyan modell alapján, amelynek számai Budapest és a megyei jogú városok esetében egyszerűen nem igazak. A vidéki körzeteknél eléggé nehéz lett volna úgy megrajzolni a térképet, hogy a baloldali területek ne keveredjenek a jobboldaliakkal, de úgy tűnik, hogy a jelenlegi kabinet számára talán egy-két esetben lehet kedvezésről beszélni, míg a vele szemben álló erők összefogása könnyen ellenzékbe lökheti a Fideszt.
