A nemzetközi sajtó figyelme egyre inkább délnyugati szomszédunkra, Szlovéniára szegeződik annak kapcsán, hogy a nyugat-balkáni állam lehet a következő olyan euróövezeti tag, amely külső pénzügyi segítségre szorul. Az ország egészen 2007-ig régiónk mintaállama volt, mivel az újonnan csatlakozott uniós tagországok közül elsőként vezette be az eurót, az életszínvonal megközelítette az ausztriait, így minden adva volt ahhoz, hogy valóban felzárkózzon Nyugat-Európához.
Ezzel szemben a világgazdasági krízis, illetve a baloldal rossz kormányzása mostanra nagyon nehéz helyzetbe taszította délnyugati szomszédunkat, amelyet még súlyos politikai válság is sújt. A politikai krízis egyik legfőbb oka, hogy 2008 óta nem tud létrejönni egy stabil kormány, 2011-ben előre hozott választást is kellett tartani, amelynek a lehetősége most is ott lebeg az ország feje felett. Sokan a politikai válság fő felelősének a korrupt és bukott elitet nevezik meg, amit természetesen nem lehet elvitatni, de van egy másik aspektus is, amelyről már jóval kevesebbet beszélnek.
Szlovéniában tisztán listás, arányos, 5 százalékos bejutási küszöbű választási rendszer van életben. Éppen emiatt roppant sok párt kerül be a parlamentbe, és állandóan koalíciós kormányzásra kényszerül a győztes alakulat. A koalíciós pártok óriási zsarolási potenciállal rendelkeznek, amely destabilizálja a kormányzást, és a kabinet így könnyen különféle érdekcsoportok rabjává válhat. A korábbi szociáldemokrata kormány bukását is az okozta, hogy egyik koalíciós párt népszavazást kezdeményezett a politikájával szemben, és azt megnyerve otthagyták a miniszterelnököt.
Ezzel szemben a korábbi magyar választási rendszer mindig biztosította a stabil kormányzás lehetőségét, és csupán egyszer volt kisebbségi kabinet, de azt az SZDSZ stabil kiállása miatt nem fenyegette a korai bukás veszélye. A második Orbán-kormány kétharmados többsége birtokában hozzányúlt a korábbi szisztémához, és úgy alakította át, hogy még kisebb legyen a patthelyzet kialakulásának a lehetősége. Az egyéni kerületek szerepének a felértékelése, a győzteskompenzáció bevezetése mind azt szolgálja, hogy a voksolás relatív nyertese is lehetőséget kapjon a stabil kormányzásra.