Egy tágas telken álló téglatemplom kertjébe gördült be velünk a fekete Chevrolet kisbusz. Kiszálltunk, a hőségben rögtön be is menekült kis csapatunk a templom mögötti parókiára. A neves építész által emelt épület ad otthont a moszkvai katolikusok legnagyobb, mintegy öt-hat ezer fős csoportjának, ide voltunk hivatalosak fél órára az érsek atyához.
Azt tudni kell, hogy Oroszország lakosságának ma alig fél százaléka katolikus, körülbelül 700 ezer ember, és nem is egységes tömbökben gyakorolja vallását – miért is lenne így, amikor a szentmisék jelentős része most is magánházakban zajlik. A helyi kicsiny katolikus közösségek helyzete az 1054-es egyházszakadás óta nagyon lassan vagy egyáltalán nem képes tehát javulni. A pravoszláv egyház az idők során „importtermékként” tekintett a katolikus jelenlétre – a gyűlölet fellángolásának okkal volt tetőpontja Bizánc 1204-es katolikus kifosztása, s ezt nehezen is felejtik –, a kommunizmus pedig gyakorlatilag teljesen elsöpörte a nyugati hitűeket. Mióta elvileg szabadon gyakorolhatják vallásukat, sokat szelídült a helyzet, manapság már alig hallani nagyobb katolikus ünnepség idején pravoszláv tüntetésről, holott ez korábban szokásos volt.
Szervezetileg a dolog így áll: a természetesen a római pápa alá tartozó közösség négy püspökség alá tagozódik – ebből a moszkvai az érsekség –, a bő félmillió hívő négyszáz plébánián gyakorolhatja vallását. Széles körben elterjedt az ortodoxok között, hogy térítés útján furakodtak be az országba a katolikusok, ám akik ezt állítják, nem tudják, két püspökség korábban fennállt már az országban.
A csinos templomot jelenleg szalézi nővérek tartják rendben. Érkezésünkkor Arek testvér fogadott minket a Szeplőtelen Fogantatás-plébánián, érseki székhelyen. (Ezen kívül egy katolikus templom van még Moszkvában.) A templomot 2002-re hozták olyan állapotba, hogy végre misézni is lehetett benne, ma pedig már a soknyelvűség (lengyel, örmény, koreai, olasz stb.) hozza a híveket; az egyházközségbe jórészt diplomáciai testületek tagjai járnak, de van most már egy sereg fiatal család is, húsvétonként több mint húst felnőttet meg tudnak keresztelni, ami igen nagy számnak számít. Arek beszámolója szerint a legnagyobb „buli” akkor van a templomban, amikor spanyol ajkú dél-amerikaiak töltik meg az épületet, mert igen különleges zenéjük van.
Nos, eltelt a kis időnk Arekkal, bebocsátást nyertünk az érsekhez, Paolo Pezzihez, aki három éve orosz állampolgár. Olaszul folytattak eszmecserét a nyelvet kiválóan bíró Székely János segédpüspökkel. A diskurzus után Székely János ekképp foglalta össze az elhangzottakat: „Mindenekelőtt közvetítettem a bíboros atya üdvözletét. Amikor Erdő Péter itt járt a katolikus-ortodox fórumon, akkor személyesen többször is találkoztak. Pezzinek nagyon jó emléke volt a bíboros atyáról. Az egy külön szál, hogy az itt működő papi közösség három tagját Erdő Péter személyesen is jól ismeri, és nagyra tartja a munkájukat.”
Tájékozódási szinten szóba került, hogy miként találkozhatna a magyar és a moszkvai egyház csúcsvezetése a közeli jövőben (Kirill pátriárka meghívása a magyar kormány részéről 2010 augusztusa óta él). Az érsek azt mondta, ez könnyen megvalósítható lesz, ha jól elő van készítve, megfelelő időpontot kell rá találni, komoly akadálya nincs.
Hogy a pátriárkának mik lehetnek a szándékai Ferenc pápával, arról is szó esett. Pezzi érsek szerint erre most nem adható konkrét válasz, de találkozó akár köztük is létrejöhet, valószínűleg kicsikét távolabbi időben. „Egyáltalán nem lehet látni ortodox oldalról, hogy Ferenc pápának mi az álláspontja, hogyan akar kapcsolatot kezdeményezni” – fogalmazott Székely János. Hozzátette, hogy Pezzi számára a legnagyobb probléma az ingatlankérdés, sok helyütt ugyanis, ahol hívek vannak, nincs templom, magánházaknál pedig mostohák a körülmények. Pezzi számára fontos küldetés az ortodox miliőben megjeleníteni a katolikus egyházat. Az ortodox kapcsolatfelvétel helyileg a lubjankai plébánoson keresztül lehetséges, ennek tudományos aspektusai is vannak a kapcsolatépítésen túl.
Az biztos, hogy amint arról rendszeresen szó van – és Erdő Péter korábbi, pravoszláv egyházi vezetőkkel folytatott beszélgetései is erre utalnak –, hitbeli kérdéseket egyelőre nem lehet napirendre venni (ilyen módon a keresztény egyház újraegyesítése sincs látótávolságon belül), viszont a társadalmi üzenetek (globalizáció, vallásosság, családi értékek, bioetika), valamint a szociális kérdések között rengeteg közös pont van, ezek mentén termékeny eszmecserére lehet számítani a jövőben is.
Este visszatértünk a téglatemplomba, ahol a helyi egyházközség híveivel találkoztunk kis kölcsönös tapasztalatcserére, erről is lesz szó a továbbiakban. Ellátogatunk a novogyevicsi kolostorerődbe is – kiderül, mi köze lehet a festői épületegyüttesnek Vlagyimir Putyin nemrégiben bejelentett válásához.
