Rotterdamban sem jár ingyen a munkanélküli segély, a hollandoknál azoknak a munkanélkülieknek, akiknek lejárt az álláskeresési járadékuk, heti nyolc óra közmunkát, például utcaseprést kell vállalniuk azért, hogy megkapják a pénzt. Délebbre, Spanyolországban a magyar bányászokat is érintő rendelkezés van életben. Ennek megfelelően háromhavonta rendszeresen jelentkezni kell, ha foglalkoztathatóságukat segítő képzést ajánlanak a munkanélküliek számára, azon részt kell venniük, sőt adott esetben a kiközvetített köz- és közhasznú munkaprogramokban dolgozni is kell azért, hogy ellátást kaphassanak.
„Egyetértünk azzal, hogy közpénzekből fizetett közfoglalkoztatásban ne részesülhessen olyan ember, aki a legalapvetőbb erkölcsi és társadalmi szabályokat nem tartja be” – ezt már a magyar belügy egy korábbi közleménye írta. Hazánkban ugyan sok embert juttatott munkához az Orbán-kormány által kialakított közmunkaprogram (bővebben ide kattintva olvashatnak a számokról), ugyanakkor szigorú feltételekhez van kötve az, hogy ki lehet közfoglalkoztatott. Így az a szülő, aki nem járatja gyermekét iskolába, az nem vehet részt a közmunkában.
Általános tapasztalat, hogy azokon a településeken, ahol közmunka van, ott javul a közbiztonság, és mindenkinek fontossá vált a lakosság értékeinek védelme. Nőtt a közösségi tenni akarás is, az intézményi étkeztetés minősége pedig jelentősen javult.
