Több mint tízéves sikeres együttműködés után idén márciusban fuccsolt be végleg a spanyol–magyar bányász-együttműködés. A magyar, zömében mecseki bányászok közül többen csak hosszadalmas kálvária után jutottak hozzá 2-3 havi elmaradt bérükhöz. Most, fél évvel a bányaprojekt lezárása után újabb nehézségekkel kell szembenézniük a részt vevő vájároknak, aknászoknak, csilléseknek.
– A változó spanyol foglalkoztatási szabályok értelmében – a hazai szabályozáshoz hasonlóan – a kint regisztrált munkanélkülieknek is együtt kell működniük a munkaügyi hatóságokkal. Háromhavonta rendszeresen jelentkezniük kell, ha foglalkoztathatóságukat segítő képzést ajánlanak számukra, azon részt kell venniük, sőt adott esetben a részükre kiközvetített köz- és közhasznú munkaprogramokban dolgozniuk is kell azért, hogy az ellátást megkaphassák – jutott el a hír a Dunántúli Naplóhoz. Ez utóbbi érint érzékenyen több „spanyol–magyar” bányászt.
– Az érintettek közül a legtöbben hazatelepültek, és csak az éppen esedékes regisztrációra utaznak ki, ugyanis a hivatalban nagyon szigorúan veszik a spanyolországi jelenlétet. E-mailen is lehet jelentkezni, de csak spanyol elektronikus címről fogadják el a regisztrációt – beszélt a kialakult gyakorlatról Várbíró Zsolt, a bányászokat korábban kiközvetítő cég ügyvezető igazgatója.
Nem kevés pénzről van szó, ugyanis hatévnyi munkaviszony után két évig jár a munkaügyi ellátás Spanyolországban. Az első periódusban (akár egy évig is) 1000-1100 euró (300-330 ezer forint) a járadék, utána ennek az összegnek a 65-70 százaléka.
Mint ismert, idén márciusban keserű véget ért a magyar, többségében baranyai, tolnai bányászok spanyolországi munkavállalása. A spanyol kormány nem támogatta tovább az ágazatot, így a magyar alvállalkozó is szerződést bontott. Az év elején százhúsz magyar bányász várta, hogy sorsa rendeződjön a spanyol Leon tartományi szénbányában, La Roblán. Másfél hónapja nem kaptak fizetést, ráadásul a munkát szervező 2M Mecsek Marketing Kft. a kilátástalan helyzetre való tekintettel felmondta a szerződését az anyacég HVL bányavállalattal.
A 120 fős csapatban voltak olyanok, akik januárban vették (volna) fel a munkát. Az ő sorsuk rendeződött a legkönnyebben, kaptak annyi pénzt, amennyiből meg tudták venni a hazafelé szóló repülőjegyet. A másik véglet viszont a magyar bányászok egyharmada, akik az egész családjukkal együtt már hosszú évek óta kint élnek.
A spanyolországi magyar bányászok példája – de egyre több más országbeli külföldi munkavállalás kapcsán is hallani hasonlókat – ráirányítja a figyelmet a legális és körültekintő foglalkoztatás szükségességére. Egy esetleges elbocsátás esetén ugyanis nemcsak a munkanélküli-ellátásra való jogosultság a tét, hanem adott esetben a nyugdíjellátás is. A jogszerző időt és az ellátás mértékét minden ország saját jogrendszerében szabályozza. A spanyol bányászkolónia több évet kint dolgozó tagjai – olyanok, akik utóbb hazatérve és a korhatárt betöltve már öregségi nyugdíjra jogosultak – a kint munkával töltött idejük alapján spanyol nyugdíjat is kapnak. Ennek nagysága a ledolgozott évek arányában száztól néhány száz euróig terjed. A külföldi munkaszerződések megkötésekor ajánlatos tehát ezeknek a feltételeknek a megismerése és legális teljesítése.
origo.hu
Meggyilkolt turisták: leszúrtak egy francia férfit
