A két tiszás tanácsadó véleménye összecseng abban is, hogy a fix kamatozású lakossági hitelek helyett inkább a lakosságot megnyomorító devizahitelekben, pontosabban azok módszertanában hisznek. Szerintük ezeknek kockázatát a lakosságnak kell viselnie.
A devizahitelezés legsúlyosabb bűne, hogy a hitelfelvevők devizakockázatot vállaltak, miközben nem minden esetben kaptak megfelelő tájékoztatást az árfolyam-ingadozás hosszú távú hatásairól.
Amikor a 2008-as válság és a Gyurcsány-kormány hazug gazdaságpolitikája miatt a forint gyengülése bekövetkezett, sok háztartás törlesztőrészlete drámai módon megugrott, ami fizetési nehézségekhez vezetett háztartások ezreinél.
A forint leértékelődésével párhuzamosan megugró törlesztőrészletek adósságspirálba hajszolták az embereket, ami makrogazdasági szinten a fogyasztás drasztikus bezuhanásával, így a költségvetési bevételek jelentős csökkenésével járt. Ennek következtében az államadósság is gyors ütemben emelkedett.
A megoldást a kormányváltást követően, 2011-ben az Orbán-kormány hozta el, először árfolyamkorlátot vezettek be, majd 2014-ben a hiteleket forintosították és kilakoltatási moratóriumot rendeltek el.
Surányi szerint a politikai döntéshozók a devizahitelezés időszakában „olcsó, gyors növekedést” akartak, a bankok pedig kihasználták a mesterségesen gyenge forintot és az alacsony külföldi kamatokat. Egy, a devizahitelezésről szóló cikkében megjegyezte ugyan, hogy a lakosság devizában való eladósítása „gazdaságpolitikai tévedés” volt, de a kormányváltás utáni elszámoltatási lépésekről is kritikus véleményt fogalmazott meg: „A kormány igazságtalanul a bankokat teszi egyedül felelőssé a kialakult helyzetért, és mintegy ezermilliárd forinttal terhet jelent számukra”.
Bod Péter Ákos ennél is egyértelműbben állt ki a devizahitelezés mellett. A Világgazdaság hasábjain megjelent írásában azt fejtegette, hogy talán mégsem a devizahitellel volt a baj, hanem azzal, ahogyan a devizahitellel bántak a felelősséget ma sem vállaló szereplők.
Szerinte a konstrukció önmagában nem volt ördögtől való, hiszen a devizában történő megtakarítás „államilag engedélyezett és ösztönzött” volt.
Ebből következően valószínűsíthető, hogy a Tisza kormányzati tervei között a fix 3 százalékos hitel megszüntetése is szerepel – állapítja meg az Ellenpont.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!