Ebben jobbak vagyunk, mint a csehek és a németek

Miért jobb az új magyar választási rendszer, mint a cseh vagy a német?

A magyar közélet napirendjét több mint két éve hol kisebb, hol nagyobb intenzitással uralja a választási rendszerről szóló diskurzus. A 2010-ben kétharmados többséget szerző Fidesz–KDNP teljesen legitim módon nyúlt hozzá a korábbi elavult szisztémához, amelynek csak az egyik hibája volt, hogy egy csepeli lakos szavazata körülbelül kétszer annyit ért, mint aki a Hegyvidéken lakott. Az átalakításokra természetesen komoly össztüzet zúdított a balliberális ellenzék, de kritikájuk megalapozottsága egyelőre nem állta ki az idő próbáját.

Az itthoni döntéshozókat egyrészt az vezérelte, hogy olyan szisztémát hozzanak létre, amely lényegesen arányosabb, mint a korábbi, és biztosítja a győztes számára a stabil kormányzás lehetőségét. Az utóbbival a korábbi évtizedekben sem volt probléma, mivel alacsony listás eredmény esetén is képes volt a győztes a második fordulóban nagy többséget összegyűjteni. Az arányossági kérdéseket is sikerült rendezni azzal, hogy a 106 új egyéni választókerület közül 100-ban a különbség a legkisebb és a legnagyobb népességű kerület között 15 százaléknál kisebb.

A stabil kormányzás lehetősége azzal is biztosítva lett, hogy a mandátumok 53 százalékát egyéni körzetben, míg 47 százalékát listáról lehet megszerezni, így a legnagyobb támogatottságú párt minden bizonnyal képes lesz vezetni az országot anélkül, hogy koalícióra kényszerülne a kisebb szereplőkkel. Miért fontos ez?

Erre a választ részben az elmúlt hónapokban külföldön látott választási eredmények adják meg. Németországban szeptemberben az Angela Merkel vezette CDU/CSU–szövetség meggyőző fölénnyel diadalmaskodott, de a választási rendszerbe épített arányossági tényezők miatt nem szerzett többséget az alsóházban. Ha az egyéni körzeteknek nagyobb szerepük lenne Németországban, akkor most Merkelnek nem kellene koalíciós tárgyalásokat folytatnia a szocdemekkel, amely összefogás mindenképpen egy komoly bizonytalansági tényező lesz a jövőben.

Csehországban, ahol teljesen arányos a választási rendszer, az október 25–26-i előre hozott voksolásokat követően csak nagyobb lett a zavar, mint ami előtte volt. A parlamentbe bejutott hét párt közül a győztes csupán 20 százalékot kapott, és csak egy minimum hárompárti koalíció tudja majd vezetni a hosszú ideje recesszióban lévő országot. Ha a cseheknél is lettek volna egyéni körzetek, akkor a szocdemek az alacsony támogatottságuk mellett is esélyesek lettek volna a mandátumok legalább 40 százalékára.

A fönti esetek is azt mutatják, hogy a választási rendszereknek a kormányzati bizonytalanságok elhárítása miatt elsőrendű feladata, hogy a győztes párt egyben annyi mandátumhoz jusson, amivel megvalósíthatja elképzeléseit. Mai, válságokkal szabdalt világunkban különösen fontos, hogy az adott kabinetek világos felhatalmazással és többséggel rendelkezzenek, mivel egy kormányzásában bizonytalan országot lényegesen hamarabb dönthet le a lábáról egy új krízis, mint azt, ahol biztos a parlamenti többség.