A 2012 decemberében alakult, kétharmados parlamenti többség támogatását élvező második Ponta-kormány komoly kormányzati célokat fogalmazott meg az államreformra vonatkozólag, mely magába foglalta a terület-közigazgatási reformot, a decentralizációt, és legfőképp az alkotmány módosítását.
Noha ezek a reformintézkedések egész éven át a politika napirendjén szerepeltek, lényeges előrelépésekről, megvalósításokról – leszámítva a különböző elképzeléseket – aligha beszélhetünk, ugyanis a Liviu Dragnea miniszter vezette Közigazgatási és Regionális Fejlesztési Minisztérium számos, előre nem látott akadályba ütközött – olvasható a Mensura Transylvanica (MT) erdélyi politikaelemző intézet legfrissebb tanulmányában.
A rendszerváltást követően Romániában a regionalizációt, a régióban való gondolkodást nem támogatta a kormány, a kezdeti elutasítás csak az Európai Unióhoz való csatlakozási igénynek és az EU által támasztott követelményeknek betudhatóan változott meg. Annak tudatában, hogy Románia milyen gyengén teljesített a 2007–2013-as programozási időszak forrásainak lehívásában, és hogy – vélhetően – az ország ugyanilyen kilátások elé néz az elkövetkezendő fejlesztési időszakra is, a Victor Ponta vezette kormány határozott lépésre – a területi-közigazgatási reform megvalósítására – szánta el magát – állapította meg az MT.
Az elemzőközpont szerint a Ponta-kormány elszántságára látszik utalni, hogy egy év leforgása alatt kívánta megvalósítani e reformot, de a konkrét elképzelésekről – leszámítva a vázlatos kormányprogramot és egy, januárban, a Gandulban megjelent cikket – aligha beszélhetünk.
Az RMDSZ már a kezdetektől ellenezte a nyolc fejlesztési régió közigazgatási hatáskörrel való felruházását, 16 régióról szóló elképzelése, melyben szerepel a székelyföldi (Maros, Hargita és Kovászna megyék), továbbá a partiumi régió (Szilágy, Bihar és Szatmár megyék), már 2009 óta ismert. Az EMNP tervezetében az RMDSZ-szel szemben nem a létező közigazgatási egységekből, a megyékből indult ki, hanem a regionális identitások által lehatárolt területi egységekből, melyben fontos szerepet játszanak az alulról jövő kezdeményezések, továbbá a térszerkezeti kapcsolatok – ismertette az MT.
„A parlament őszi ülésszakának kezdetével a területi közigazgatási reform egyre inkább háttérbe szorult és lekerült a politika napirendjéről. A területi közigazgatási reform elé gördülő akadályt a kormányzó pártok helyi elitje és megyei tanácselnökei jelentették, akik e reformban jogköreik csorbulását, befolyásuk csökkenését látták, és egy belső harc bontakozott ki a tanácselnökök között a jövendőbeli régióközpontokról.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!