Németország például pénteken azért kapott ki az Európai Bizottságtól, mert nem minden esetben ítélte meg a feltétel nélküli munkanélküli segélyt automatikusan azoknak, akik nem német állampolgárok és még soha életükben nem dolgoztak Németországban. Amikor a kisebbik kormánypárt, a CSU felvetette, hogy változtatni kéne ezen a gyakorlaton, a többi párt rögvest jobboldali populizmussal vádolta meg, és statisztikákra mutogattak, amely szerint a német gazdaságnak szüksége van a bevándorlók munkájára.
Amikor David Cameron kijelentette, hogy Londonnak elege van a beözönlő külföldiekből – és Cameron minden általánosítása és személyeskedése ellenére világos volt, hogy elsősorban a nem dolgozó, szociális rendszert lehúzókra gondolt –, az ellenzéki Munkáspárt hevesen tiltakozott, és egyből sietett a repülőtérre. Itt megkeresték az első Romániából dolgozni érkező férfit, akivel példálózhattak, hogy lám – aki dolgozni jön Londonba, az dolgozni is fog, és kikérik maguknak a feltételezést, hogy nem ezért jött volna. Így a britek is megkapták Viviane Redingtől a maguk letolását, és ismét előkerültek a statisztikák, hogy a brit gazdaság sem lenne meg a kelet-európaiak munkaereje nélkül.
Ez a fajta mellébeszélés, a valódi probléma megkerülése és szőnyeg alá söprése viszont sokat árthat. Nemcsak a tisztességes bevándorlók isszák meg ennek a levét, „akiken csattan majd a bennszülöttek előítéletének ostora”, de megszenvedik a befogadó országok is, akik az uniós dörgedelem hatására boldog-boldogtalant segélyezhetnek, és külföldi bűnözők ténykedését kell eltűrniük a területükön.
És mindezek mellett árt az uniónak is, hiszen ezzel a félremagyarázással teljesen hiteltelenné teszi saját alapelveit – sőt szembe is megy azokkal, ha nem engedi meg egy országnak, hogy a saját érdekei szerint intézze a saját ügyeit. Amikor Brüsszelben éppen hazánk volt terítéken, Orbán Viktor ezt úgy kommentálta: „Nem erre találták ki az Európai Uniót."
