Mint mondta, Kínának két választása van: az egyik a párbeszéd és a törvénytisztelet útja, a másik pedig Voldemort szerepének eljátszása a térségben: szabadjára engedni a démonokat a fegyverkezési versenyben és a feszültség eszkalációjában.
Eközben Japán tartózkodik a helyzet súlyosbításától. A válasz egyértelmű. Bár Kína mindeddig visszautasította a párbeszédet a két ország vezetői között, remélhetőleg végül inkább ebbe az irányba tesz egy lépést, mintsem hogy megállás nélkül a 70 évvel ezelőtti és ma már nem létező militarizmus fantomját idézi. „Ironikus, hogy egy ország, amely 20 év óta évente 10 százalékkal növeli katonai kiadásait, militarizmussal vádolja a szomszédját” – írta a japán nagykövet nyílt levelében, amelyet a The Sunday Telegraph című újság hozott nyilvánosságra honlapján.
Japán még tavaly decemberben bejelentette, hogy öt százalékkal növeli fegyverkezési kiadásait, és az eddiginél nagyobb nemzetközi szerepre törekszik a Kelet-kínai-tengeren. Minden jel arra utal, hogy japán védelmi stratégiájának súlypontja az országtól északra fekvő területekről a Kelet-kínai-tengerre tolódik el, hogy ellensúlyozza Kína növekvő tengeri és szárazföldi katonai jelenlétét a térségben.
Ugyanakkor egy francia biztonságpolitikai elemző Oroszország mellett Kínát tartja a legveszélyesebbnek a világbékére: szerinte az ázsiai nagyhatalom erőteljes fellépése elleni ellenszenv összefogásra sarkallhatja a térség többi országát.
Liu Hsziao-ming kínai nagykövet a The Telegraph fórum rovatába írt az év elején. Liu nagykövet azért hasonlította Abe Sinzó japán kormányfőt Voldemorthoz, mert szerinte vonzódik a katonasághoz. Abe azzal váltotta ki december végén Peking haragját, hogy ellátogatott a második világháború japán halottainak emléket állító Jaszukuni-szentélybe. Az emlékhely a háború 2,5 millió japán áldozata mellett 14 háborús főbűnös emlékét is őrzi, így a látogatás súlyos sértésnek számít a háborúban megszállt Kína és Dél-Korea számára. Abe személyében japán miniszterelnök hét év után először tette ezt meg.
