Az egyik legfontosabb lépést már tavaly áprilisban megtette Belgrád, amikor elfogadta azt a brüsszeli feltételt, hogy a csatlakozási tárgyalások megindulásához rendeznie kell kapcsolatait Koszovóval. Szerbia ugyanis 2008 óta nem ismeri el egyoldalúan függetlenné vált egykori déli tartománya önállóságát. Az uniós közvetítéssel kidolgozott szerb–koszovói megállapodásban azonban vállalta, hogy rendezi a Koszovó északi részén élő szerbek helyzetét, beleértve a rendfenntartás és az igazságszolgáltatás területét is, valamint felszámolja a szerbek által működtetett párhuzamos intézményrendszert Észak-Koszovóban. Pristina pedig azt, hogy helyhatósági választásokat ír ki Koszovó egész területén.
Bár a megállapodásban foglaltak teljesítésével Brüsszel nem maradéktalanul elégedett, mégis meghozta a Belgrádban évek óta várt döntést: Szerbia januárban megkezdheti a tárgyalásokat, amelyek végén az unió tagországa lehet.
Ennél is hosszabb ideje tartó vitás kérdések végére került pont júniusban, amikor a szerb és a magyar államfő a vajdasági Csúrogon közösen hajtott fejet a II. világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzett magyar és szerb áldozatok előtt. Áder János ezt megelőzően Belgrádban, a szerb parlamentben bocsánatot kért azokért a bűnökért, amelyeket a II. világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen a Vajdaságban. A magyar államfőt akkor úgy tájékoztatták, hogy a szerb kormány hamarosan határozatot hoz arról, hogy hatályon kívül helyeznek egy korábbi kormánydöntést, amellyel három vajdasági település – Csúrog, Mozsor és Zsablya – magyar lakóinak kollektív bűnösségét mondták ki. Ez azonban még várat magára.
Áder János köztársasági elnök kijelentette, hogy hét évtizeddel ezelőtt „magyar és szerb emberek haltak meg. Ártatlan szerbek 1942-ben és ártatlan magyarok 1944–45 telén. Ártatlan magyarok, mert voltak, akik úgy vélték, az ő nemzetük ártatlan áldozataiért egy másik nemzet ártatlan áldozatainak vérét kell kiontani”. Tomislav Nikolic szerb államfő pedig azt hangsúlyozta, hogy „nem felejthetjük el, hogy minden áldozatnak és bűnelkövetőnek van neve”.
A szerb belpolitikát is élénk mozgások jellemezték tavaly. A nyár végén jelentősen átalakították az Ivica Dacic szocialista politikus vezette szerb kormányt. Az új kabinet az addigi 19 helyett 22 tagú lett, a tárcavezetők fele újonnan került be, hatan egyetlen párthoz sem tartoznak. A szerb sajtó szerint a legjelentősebb változás, hogy a gazdaság előtérbe kerülésével különválasztották a pénzügyi és a gazdasági tárcát.
Szerbiában nemcsak országos, hanem területi szinten is megoldandó feladatok halmozódtak fel. A vajdasági magyarságot is komolyan érintő határozatot hozott december elején a szerb alkotmánybíróság, amikor kimondta, hogy a Vajdaság alapdokumentumának számító statútum mintegy kétharmada részben vagy teljesen összeegyeztethetetlen Szerbia alaptörvényével.
Pásztor István, a tartományi parlament és a legnagyobb vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke hangsúlyozta, hogy az alapdokumentum megváltoztatásakor konszenzusra kell törekedni a két törvényhozó testület között, vagyis a tartományi és a köztársasági szerveknek közösen kell megoldást találniuk a felmerült problémákra.
Mindezekből leszűrhető, hogy 2014 kül- és belpolitikai téren is a tárgyalások, konzultációk, vitasorozatok éve lesz Szerbiában.
