Az ügyben Nils Wahl, a kijelölt főtanácsnok február 12-én terjesztette elő – a bíróságot egyébként hivatalosan nem kötő – szakvéleményét és indítványát. Ebben úgy foglalt állást: lehetséges az, hogy megvizsgálják a tisztességtelenség szempontjából azokat a szerződési feltételeket, amelyek a külföldi pénznemben meghatározott kölcsön folyósítására a kölcsön törlesztésekor alkalmazandó átváltási árfolyamtól eltérő átváltási árfolyam, vagyis árfolyamrés alkalmazását írják elő. Bővebben >>>
Ismert, a Kásler-ügy háttere az, hogy 2008. május 29-én a Kásler házaspár devizában nyilvántartott jelzálogtípusú kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A bank 14 400 000 forint összegű kölcsönt nyújtott a kölcsönvevőknek, amelynek svájci frankban meghatározott összegét 94 240,84 frankban rögzítették. A szerződés értelmében a Kásler házaspár tudomásul vette, hogy a nyújtott kölcsönön kívül annak ügyleti kamatát és kezelési költségét, valamint a késedelmi kamatot és az egyéb költségeket is svájci frankban határozzák meg.
A Kásler kontra OTP perben a múlt év elején a Kúria lényegében azt kérdezte az Európai Bíróságtól: vizsgálhatja-e a magyar igazságszolgáltatás, hogy a devizahiteles fogyasztói szerződések tisztességes feltételeket tartalmaznak-e, vagy sem. Érdeklődött a legfőbb hazai fórum arról is, az ítélkezés módosíthatja-e a tisztességtelen kikötést. A vita az ügyben egyebek közt az árfolyamrés jogi természete körül forgott – írta korábban a Magyar Nemzet.
Ezt követően a Magyar Nemzetnek Répássy Róbert államtitkár azt mondta, az Alkotmánybíróság mondhatja meg, hogy a törvényhozás milyen mértékben és módon avatkozhat be a szerződéses viszonyokba, s a jogalkotás a devizamegállapodások mely elemeit érintheti. A lap úgy tudja: a devizaügyben az Ab a végső tervezet kimunkálásán dolgozik.
A főtanácsnok szerint noha az ilyen feltételek a szerződés úgynevezett elsődleges tárgya alá tartozónak tekinthetők – és ekként elvben a tisztességtelenség szempontjából nem lennének vizsgálhatók –, mégis a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy a fogyasztóknak módjukban állt-e megérteni, hogy a két árfolyam közötti különbözetből eredően többletterhet viselhetnek. Ahhoz ugyanis, hogy a szerződés elsődleges tárgya alá tartozó kérdés ne legyen vizsgálható a tisztességtelenség szempontjából, arra is szükség van, hogy a szerződési feltételek kellően érthetőek és világosak legyenek.
A tisztességtelen szerződési feltételekről szóló uniós irányelv előírja, hogy az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztókra nézve. A szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozó feltételt illetően az irányelv ugyanakkor előírja, hogy e feltételek tisztességtelen jellege nem vizsgálható, amennyiben ezek világosak és érthetőek.
Az ügy háttere, hogy 2008. május 29-én a Kásler házaspár devizában nyilvántartott jelzálogtípusú kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A bank 14 millió 400 ezer forint összegű kölcsönt nyújtott a kölcsönvevőknek, amelynek svájci frankban meghatározott összegét 94 240,84 frankban rögzítették. A szerződés értelmében a Kásler házaspár tudomásul vette, hogy a nyújtott kölcsönön kívül annak ügyleti kamatát és kezelési költségét, valamint a késedelmi kamatot és az egyéb költségeket is svájci frankban határozzák meg.
A szerződés azt is kikötötte, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása e devizának a kölcsönösszeg folyósítása napján érvényes vételi árfolyamán történik. A szerződés értelmében ugyanakkor az egyes törlesztőrészletek forintösszegét az esedékesség napját megelőző napon érvényes svájci frank eladási – tehát nem a vételi – árfolyamán kell meghatározni.
A Kásler házaspár a magyar bíróságok előtt megtámadta azt a feltételt, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket az eladási svájcifrank-árfolyam alapján számítsa ki. Arra hivatkozott, hogy e feltétel tisztességtelen jellegű, mivel az a kölcsön törlesztésére az annak folyósításakor alkalmazott átváltási árfolyamtól eltérő átváltási árfolyam alkalmazását írja elő.
Nils Wahl főtanácsnok szerint a szerződési feltételek világosságának és érthetőségének lehetővé kell tennie a fogyasztó számára, hogy rendelkezzen azokkal az információkkal, amelyek segítségével módjában áll az adott szerződés megkötésének előnyeit és hátrányait, a számára fakadó kockázatokat megítélni. Így a fogyasztónak nemcsak a kikötés tartalmát kell megértenie, hanem az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket és jogokat is.
A szóban forgó kölcsönszerződésről Nils Wahl úgy vélekedik, hogy a szerződéses kikötések „világosan kifejezettnek tűnnek”. Mindazonáltal úgy ítéli meg: kétségek merülhetnek fel arra vonatkozóan, hogy a fogyasztónak módjában állt-e megérteni, hogy a külföldi pénznem eladási árfolyama és ugyanezen pénznem vételi árfolyama között fennálló különbözetből eredően többletterhet viselhet.
