McCain emlékeztetett rá, hogy a szóban forgó jelöltek a múlt havi szenátusi külügyi bizottsági meghallgatásukon olyan alapvető kérdésekre nem tudtak választ adni, mint hogy van-e Norvégiának elnöke, mik az Egyesült Államok stratégiai érdekei Magyarországon, vagy hogy szövetségese-e Amerikának Argentína. A szenátor szerint sohasem könnyű nemet mondani az amerikai elnöknek, különösen a demokrata kollégái számára, de amikor ezekről az alkalmatlan jelöltekről van szó, akkor a szenátusnak nemet kell mondania.
McCain rámutatott, hogy a jelöltekre nem a külszolgálatban szerzett tapasztalataik miatt esett a választás, hanem a vagyonuk és azon készségük miatt, hogy ennek nagyobb részét Obama elnöknek és a Demokrata Pártnak adják. A szenátor, aki 2008-ban pártjának elnökjelöltje volt, az oslói posztra szánt George Tsunis és a Buenos Airesbe készülő Noah Mamet mellett a budapesti nagykövetjelöltet, Colleen Bellt is bírálta, részletezve a fogadó országok jelentőségét.
Magyarországról azt írta, hogy NATO-szövetséges. Kifejtette, kormányának „fokozott vizsgálattal kell szembenéznie olyan lépések miatt, amelyek a bírálók vádjai szerint nincsenek összhangban a demokratikus elvekkel és gyakorlattal”. A politikus kifogásolta, hogy az Obama-kormányzat ennek ellenére Bell szappanopera-producer személyében egy olyan embert jelölt Budapestre, aki a jelentések szerint több mint 2 millió dollárt gyűjtött össze az elnöknek és pártjának, de küszködött, amikor legalább egy stratégiai érdeket meg kellett volna neveznie a magyar–amerikai kapcsolatokban.
„Elmondhatta volna, hogy Magyarország fontos partner egy sor külpolitikai prioritásban, Ukrajnától a Balkánon át Afganisztánig és hogy kulcsszerepet játszik az európai energiaellátás diverzifikálásában. És ez csak a kezdet” – írta McCain. A szenátor szerint nemcsak a jelöltek minősége, hanem a mennyisége aggasztó. Miközben a régi, elfogadott gyakorlat az volt, hogy a külföldi posztok mintegy 30 százalékát adták politikai kinevezetteknek, Obama második elnöki ciklusában ezek aránya meghaladta az összes nagykövetjelölt számának felét.
A szenátor úgy vélte, ez a családregény joggal vált országos hírré az Egyesült Államokban és nem kevés idegen országban. Hozzátette, a nagykövetek számára megkülönböztetett megtiszteltetés, hogy nemzetünket külföldön képviselik, és azért küldik ki őket, hogy elősegítsék és javítsák a kapcsolatokat azzal országgal, amelyekbe kijelölik őket. „Ezeknek a jelölteknek, a baklövéseiken és a puszta tudatlanságukon keresztül már sikerült ennek az ellenkezőjét elérniük és a tényleges munkájuk még meg sem kezdődött. Nehéz elképzelni most, hogy valaha is hatékonyak lesznek ezekben a fontos állásokban. Ez nem jó Amerikának” – írta McCain.
Mint arról korábban beszámoltunk, aggódik Amerika Magyarországra szánt nagykövetjelöltje miatt az Amerikai Külszolgálati Egyesület (AFSA). „Miért küld Amerika ilyen sok képzetlen hülyét, bunkót a tengeren túlra?” – ezzel a címmel jelentette meg cikkét a Politico című amerikai közéleti magazinban James Bruno, az amerikai külügyminisztérium visszavonult diplomatája.
A The Washington Postban bírálta írásában Barack Obama elnök nagykövet-kiválasztási gyakorlatát Henri J. Barkey, a Lehigh Egyetem nemzetközi kapcsolatokat oktató professzora. Miközben bírálatának élét főleg az oslói misszióvezetői posztra kijelölt, „teljesen alkalmatlan” George Tsunis ellen irányította, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének élére kijelölt televíziós szappanopera-producert, az elnök újraválasztási kampányát szintén pénzadományok gyűjtésével támogató Colleen Bellt is az inkompetens leendő misszióvezetők közé sorolta cikkében.
Mint ismert, az Obama-kampányt segítő producerasszony már a washingtoni szenátus külügyi bizottságának meghallgatásán aggódott egyet a hazai fékekért és ellensúlyokért.
