Létezik a tengerentúlon egy Amerikai Külszolgálati Egyesület (AFSA), ami irányelveket fogalmaz meg Amerika leendő nagyköveteivel kapcsolatban. Jó szervezőkészség, egyéniség, affinitás a kapcsolatteremtésben, jártasság a magas szintű politikában, ezek a legfőbb elemei az AFSA négy nagy csoportba szedett elvárásainak. Aztán ott van még, hogy a konzul értse a kulcsfontosságú amerikai érdekeket és értékeket az érintett országgal vagy szervezettel kapcsolatban, legyen fogalma arról, hogy mi az a menedzsment, és tudja azt, hogy hová küldik ki, ismerje a fogadó országot.
A Foxnewson fellelhető egy cikk, ami arról szól, hogy az AFSA aggódik, mivel Barack Obama néhány nagykövetjelöltje nem vette simán a szenátus külügyi bizottságának korábbi meghallgatásán, kérdések formájában eléjük lökött akadályokat.
A budapesti amerikai nagykövetség vezetésére jelölt, előéletét tekintve tévéproducer, szorgalmas kampányember, adománygyűjtő, aki jutalomból ülhet a Szabadság téri székébe. Az a Bell, aki most felkeltette a külszolgálatosok figyelmét is azzal, hogy szerintük fogalma sincs az Egyesült Államok stratégiai érdekeiről Magyarországon.
Talán a rossz főpróba a jó előadás biztosítéka, ahogy Gulyás Gergely fideszes képviselő fogalmazott a Washingtonban elhangzottakra reagálva. Ugyanakkor csak nyom a latban, hogy az AFSA 1992 óta először emelt kifogást a nagyköveti jelölések ellen.
Az egyesület egyébként azon az állásponton van, hogy a nagyköveti posztokra hivatásos, hozzáértő embereket és ne politikai adománygyűjtőket nevezzenek ki.
Visszaidézve a januárban történt washingtoni szenátus külügyi bizottságának meghallgatását, Bell azt mondta, az Egyesült Államok nem könnyű, de szükséges párbeszédet folytat majd Magyarországgal a demokráciáról.
„Sokan azt állítják, hogy a mélyreható törvényhozási és alkotmányos változások ártottak a nemzetközi beruházási klímának, aláásták a tulajdonjogokat, meggyengítették a bíróságokat, és a végrehajtó hatalom kezében központosították a hatalmat” – hangsúlyozta Obama egykori kampányembere.
Kijelentette, hogy kinevezésének jóváhagyása esetén védelmezni fogja az amerikai és az európai demokratikus értékeket, és sürgeti, hogy a magyar partnerek működjenek együtt nemzetközi partnereikkel és a civil társadalommal. Mindezt – mint fogalmazott – a nonprofit szektorban szerzett tapasztalatát kamatoztatva érné el.
Ez egy késztetés, mármint az, hogy egy nagykövet, mielőtt megérkezik állomáshelyére, már bírálatot fogalmazzon meg és üzeneteket küldözgessen, ahogy Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő fogalmazott a Magyar Nemzetnek. Szerinte Amerika azért ilyen bátor, mert a világ vezető hatalma.
A Washington Post hasábjain Henri J. Barkey, a Lehigh Egyetem nemzetközi kapcsolatokat oktató professzora csak egy kérdést tett fel: milyen olyan tulajdonságai vannak, hogy egy válságban lévő országban legyen nagykövet? Barkey az oslói misszióvezetői posztra kijelölt, „teljesen alkalmatlan” Tsunis mellett Bellt is az inkompetens leendő misszióvezetők közé sorolta cikkében.
Tovább ment egy kicsit a Politico című amerikai közéleti magazinban James Bruno, az amerikai külügyminisztérium visszavonult diplomatája. „Miért küld Amerika ilyen sok képzetlen hülyét, bunkót a tengeren túlra?” – ezzel a címmel jelentette meg cikkét, amiben éles bírálatot fogalmaz meg az Obama-kormány gyakorlata ellen, melynek értelmében a Demokrata Pártot a választási kampányban busásan támogató, de politikai, diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező „csókosokat” neveznek ki nagyköveti posztokra, azóta kiderült, hogy körülbelül 500 ezer dollárért cserébe.
