Kijelentette, hogy kinevezésének jóváhagyása esetén védelmezni fogja az amerikai és az európai demokratikus értékeket, és sürgeti, hogy a magyar partnerek működjenek együtt nemzetközi partnereikkel és a civil társadalommal. Mindezt – mint fogalmazott – a nonprofit szektorban szerzett tapasztalatát kamatoztatva érné el.
Ez egy késztetés, mármint az, hogy egy nagykövet, mielőtt megérkezik állomáshelyére, már bírálatot fogalmazzon meg és üzeneteket küldözgessen, ahogy Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő fogalmazott a Magyar Nemzetnek. Szerinte Amerika azért ilyen bátor, mert a világ vezető hatalma.
A Washington Post hasábjain Henri J. Barkey, a Lehigh Egyetem nemzetközi kapcsolatokat oktató professzora csak egy kérdést tett fel: milyen olyan tulajdonságai vannak, hogy egy válságban lévő országban legyen nagykövet? Barkey az oslói misszióvezetői posztra kijelölt, „teljesen alkalmatlan” Tsunis mellett Bellt is az inkompetens leendő misszióvezetők közé sorolta cikkében.
Tovább ment egy kicsit a Politico című amerikai közéleti magazinban James Bruno, az amerikai külügyminisztérium visszavonult diplomatája. „Miért küld Amerika ilyen sok képzetlen hülyét, bunkót a tengeren túlra?” – ezzel a címmel jelentette meg cikkét, amiben éles bírálatot fogalmaz meg az Obama-kormány gyakorlata ellen, melynek értelmében a Demokrata Pártot a választási kampányban busásan támogató, de politikai, diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező „csókosokat” neveznek ki nagyköveti posztokra, azóta kiderült, hogy körülbelül 500 ezer dollárért cserébe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!