A hétfőn este az Európai Parlament honlapján közölt adatok szerint 213:190 arányú, tehát 23 mandátumos néppárti fölény lesz az Európai Parlamentben a szociáldemokratákkal szemben a most induló ciklusban, így a 12 mandátumhoz jutott Fidesz–KDNP és Berlusconi 13 képviselői helyet szerző Forza Italiája együtt éppen a mérleg nyelve. Schulz számára ennek azért van különös jelentősége, mert az EB-elnöki versenyben az a frakció lesz jelölő pozícióban, amelynek a legtöbb tagja van az EP-ben. Az is ismert, hogy ekkorára semelyik EU-tagállamban nem nyílt az olló a jobb- és a baloldal között, mint Magyarországon, amit szintén nem néznek jó szemmel Martin Schulzék.
A most Schulztól érkező „berlusconizás” és „orbánozás” korántsem előzmény nélküli. A Fideszt már a 2010-es kétharmados választási siker idején kinézte magának Schulz, a következő évben pedig bizonyos német és francia körök jelentős gazdasági háttértámogatással elérték Silvio Berlusconi megbuktatását Olaszországban – mint erre a volt amerikai pénzügyminiszter, Timothy Geithner nemrég megjelent könyvében (Stress Test: Reflections on Financial Crises) is utal.
Geithner szerint – mint erről a Magyar Nemzet szombati számában is írt – az uniós vezetők kezdeményezését Berlusconi eltávolítására Barack Obama amerikai elnök elutasította. Az EU egyes képviselői azt szerették volna, ha Washington nem támogatja a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) abban, hogy segítséget nyújtson Olaszországnak mindaddig, amíg le nem váltják Berlusconit. Peter Spiegel, a Financial Times brüsszeli rovatvezetője múlt hétfőn arról írt, hogy a 2011. november 3-án kezdődő G20-találkozón Angela Merkel német kancellár kikötötte, a válsággal küzdő Olaszország részére semmilyen támogatáshoz nem járul hozzá, amíg az akkori olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi a helyén van.
A Wall Street Journal úgy értesült, Berlusconi bukásához – részben Merkel nyomására – Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök is hozzájárult az ellenzék pártjaival együtt. A The Telegraph internetes változatában megjelent cikk szerzője Geithner beszámolója alapján egyenesen „alkotmányos botrányról” és „monetáris diktatúráról” írt. Az Európai Központi Bank egykori olasz igazgatósági tagja, Lorenzo Bini-Smaghi tavaly megjelent könyvében már tett arra utaló megjegyzéseket, hogy Berlusconi megbuktatásáról azután született döntés, hogy a lírához való visszatéréssel fenyegette meg az eurózóna jövőjéért aggódó uniós vezetőket. Berlusconi a mostani hírekre reagálva ismét puccsnak nevezte az eltávolítását, s pártjával együtt azonnali vizsgálatot követelt az olasz államfőtől és az Európai Uniótól az ügyben.
