Keresztények nem csupán zarándokként vagy turistaként tűnnek fel a Szentföldön, annál is inkább, mert hiszen a Földnek ez a pontja az újszövetségi bölcső. A XIV. században a ferencesekre bízta VI. Kelemen pápa a mindinkább keveredő vallási összetételű Szentföld keresztény misszióját, de – a politika, és főleg az elmúlt évtizedek hatására már csak a legkitartóbb keresztények élnek ott, ahol Jézus Krisztus – a legtöbben a hétköznapok élhetetlensége és a kettős szorítás miatt máshová költöznek. A szentföldi keresztények helyzetéről beszéltünk az oda rendszeresen zarándokutakat szervező ferences atyával, Tóth Vencellel – a szombaton kezdődő pápalátogatás előtt egy nappal.
– A Bibliában Az apostolok cselekedeteiben olvasni, miként terjedt el a kereszténység Krisztus után. Először Antióchiában nevezték az új vallás követőit „christianusoknak”, vagyis Krisztus követőinek. A hit főképp Szent Pál munkálkodása révén terjedt el a Római Birodalomban. Nyilván a rómaiak irányából és máshonnan is volt üldöztetés, magát Szent Pált is Rómában fejezték le Nero császár idején. De folyamatosan egyre nőtt a kereszténység követőinek száma, és Nagy Konstantin császár államvallássá is nyilvánította – említi nagy vonalakban a kezdeteket Tóth Vencel, hozzátéve, ezt követően a Közel-Keleten sokáig háborítatlanul élhettek az Újszövetség hívei.
A keresztes hadjáratok fő okaként a Szent Sír-bazilikát pusztító muszlimok alól fel kellett szabadítani a szent helyeket, ekkorra viszont már folyamatosan csökkent a keresztény lélekszám, ráadásul már régtől fogva jelen vannak a magán a kereszténységen belül kialakult különböző irányzatok, illetve közösségek.
– Nagyon kevesen latinok, melkiták, görög ortodoxok, maroniták, jakobiták, nesztoriánusok, szírek, koptok, örmények. Ezeket a csoportokat lehet ma is számon tartani. A mostani időszakra azt mondhatjuk, hogy a muszlim tengerben mindössze két százalékot tesz ki a kereszténység számaránya. Ilyen közegben hoztak létre az évszázadok során a ferencesek iskolákat, árvaházakat és más szociális intézményeket, és a legnehezebb időkben is tartották a „frontot” a helyi keresztények, valamint a zarándokok számára. Az iskolákba a mai napig járnak nagy számaránnyal muszlim gyerekek, és ellátjuk természetesen a szent helyek őrzésének feladatát is – sorolja a szerzetes, megemlítve még, hogy szociális bérházakat is létesítenek, ahol kell, próbálva a keresztényeket helyben megtartani.