Keresztények nem csupán zarándokként vagy turistaként tűnnek fel a Szentföldön, annál is inkább, mert hiszen a Földnek ez a pontja az újszövetségi bölcső. A XIV. században a ferencesekre bízta VI. Kelemen pápa a mindinkább keveredő vallási összetételű Szentföld keresztény misszióját, de – a politika, és főleg az elmúlt évtizedek hatására már csak a legkitartóbb keresztények élnek ott, ahol Jézus Krisztus – a legtöbben a hétköznapok élhetetlensége és a kettős szorítás miatt máshová költöznek. A szentföldi keresztények helyzetéről beszéltünk az oda rendszeresen zarándokutakat szervező ferences atyával, Tóth Vencellel – a szombaton kezdődő pápalátogatás előtt egy nappal.
– A Bibliában Az apostolok cselekedeteiben olvasni, miként terjedt el a kereszténység Krisztus után. Először Antióchiában nevezték az új vallás követőit „christianusoknak”, vagyis Krisztus követőinek. A hit főképp Szent Pál munkálkodása révén terjedt el a Római Birodalomban. Nyilván a rómaiak irányából és máshonnan is volt üldöztetés, magát Szent Pált is Rómában fejezték le Nero császár idején. De folyamatosan egyre nőtt a kereszténység követőinek száma, és Nagy Konstantin császár államvallássá is nyilvánította – említi nagy vonalakban a kezdeteket Tóth Vencel, hozzátéve, ezt követően a Közel-Keleten sokáig háborítatlanul élhettek az Újszövetség hívei.
A keresztes hadjáratok fő okaként a Szent Sír-bazilikát pusztító muszlimok alól fel kellett szabadítani a szent helyeket, ekkorra viszont már folyamatosan csökkent a keresztény lélekszám, ráadásul már régtől fogva jelen vannak a magán a kereszténységen belül kialakult különböző irányzatok, illetve közösségek.
– Nagyon kevesen latinok, melkiták, görög ortodoxok, maroniták, jakobiták, nesztoriánusok, szírek, koptok, örmények. Ezeket a csoportokat lehet ma is számon tartani. A mostani időszakra azt mondhatjuk, hogy a muszlim tengerben mindössze két százalékot tesz ki a kereszténység számaránya. Ilyen közegben hoztak létre az évszázadok során a ferencesek iskolákat, árvaházakat és más szociális intézményeket, és a legnehezebb időkben is tartották a „frontot” a helyi keresztények, valamint a zarándokok számára. Az iskolákba a mai napig járnak nagy számaránnyal muszlim gyerekek, és ellátjuk természetesen a szent helyek őrzésének feladatát is – sorolja a szerzetes, megemlítve még, hogy szociális bérházakat is létesítenek, ahol kell, próbálva a keresztényeket helyben megtartani.
A hétköznapokban megjelenő, szélsőségesek által gerjesztett félelem tempós elvándorlást generál számukra. Ezt így látja Vencel atya:
– Az biztos, hogy nem minden muszlim látja szívesen ott a keresztényeket. Ott is vannak szélsőséges fanatikusok, akik firkákon fenyegetik halállal a keresztényeket, olykor érvényt is szerezve ennek. Ami Izrael államot illeti, őszintén szólva jó, hogy Izrael állam fennhatósága alatt vannak a legfontosabb szent helyek; addig biztonságban van például a Szent Sír.
Tóth Vencel szerint az izraeli közbiztonság jónak mondható, Jeruzsálem óvárosa be van kamerázva, az emberekkel pedig „ki lehet jönni”, persze „feszültség az érezhető”.
– Szinte nem is lehet feljutni a Templom-dombra, nem lehet felvinni keresztény jelképpel ellátott tárgyat, ellenőrzik is, muszlim felügyelet alatt áll. A mecsetekbe 2000 óta nem muszlim számára tilos bemenni, a fényképezést pedig nagyon rossz néven veszik, a vallásos emberek nem szeretik ezt. A legfontosabb helyeken a keresztények között az évszázadok során kialakult egy úgynevezett status quo, ami rendezi, hogy ki mikor hol mit és hogyan csinálhat liturgikus szempontból.
Vencel atya alapvetően úgy gondolja, hogy a Szentföld legfontosabb üzenete az, ami miatt „az ötödik evangéliumnak” is nevezik VI. Pál pápa óta ezt a helyet.
– Bárhová lép az ember, az evangélium köszön vissza, Jézus ezeken a helyeken járt. Amikor megérinthetjük a Golgota kövét, vagy bemehetünk a Szent Sírba, ahol Krisztus feltámadt, az egy életre szóló lelki élmény. Ugyanígy a Via Dolorosa, a kínszenvedés helyszíne. A valóság mellett eltörpülnek, másodlagossá válnak az egyéb dolgok. Nyilván más, ha valaki a mindennapi életét ott éli, és tapasztal konfliktusokat.
A Tóth Vencel által szervezett zarándoklatok lényegesen különböznek az úgynevezett szentföldi körutaktól. Utóbbiakon ugyanis az történik, hogy „itt is vagyunk, ott is vagyunk pár percet, lefotózzuk magunkat, és iszkolunk tovább az autóbusszal”.
– Hagyunk időt az imádságra, átelmélkedjük az ott történt eseményeket, így többet jelent, hogy ott vagyunk – hangsúlyozza.
- Ferenc pápa a Szentföldre megy: valami robbanhat.
- A pápa halálát kívánják zsidó radikálisok.
- A szentatya úti céljai.
- A Szentföld Barátai Facebook-oldalról további érdekességeket is megtudhat.
Ferenc pápa mostani, II. János Pál útját 14 évvel követő látogatásának lényegéről úgy véli, komplex út lesz.
– Találkozik az ottani keresztényekkel, nyilván bátorítást ad számukra, ezenkívül a keresztények egységén is munkálkodik. A látogatás fénypontja lesz, amikor a VI. Pál pápa és I. Athenagoras ökumenikus találkozásának 50. évfordulóján I. Bartalomaiosz pátriárkával találkozik a Szent Sír-bazilika kapujában, meghatározott protokoll szerint, kinyilvánítva egymás számára a békét. Állami vezetőkkel is találkozik Izraelben, Jordániában, és fogadja a palesztin autonómia vezetője is. Azt keresi, ami összeköt, nem azt, amit szétválaszt.
