Európai parlamenti választási esélylatolgatónk I. részében Horvátországot és Szlovéniát vettük górcső alá, ahol a jobbközép erők szerezhetik meg a legtöbb mandátumot.
A tavaly őszi parlamenti választásokat követő első nagyobb erőpróba a május 25-i európai parlamenti voksolás lesz Ausztriában. Mint ismert, 2013 szeptemberében bár a hatalmon lévő Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) komoly veszteségeket szenvedett, de ennek ellenére hatalmon maradt a nagykoalíció. Az akkori megmérettetés legnagyobb nyertese az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), valamint az újonnan alakult liberális NEOS volt, együttesen a voksok több mint 25 százalékát gyűjtötték össze.
Nyugati szomszédunkban az EP-választás – hasonlóan a többi tagállamhoz – lényegesen kisebb jelentőséggel bír, mint akár egy önkormányzati, vagy egy parlamenti megmérettetés. A legutóbbi, 2009-es voksoláson így olyan erők is labdába tudtak rúgni, akik azóta eltűntek a politikai térképről. Öt évvel ezelőtt az ÖVP nyert a voksoláson, így a 18 mandátumból 6-ot tudott megszerezni. A legnagyobb meglepetést dr. Martin listája szállította: több mint 17 százalékot ért el az egykori újságíró alakulata.
A mostani választás előtt készült felmérések meglehetősen kiélezett versenyről számoltak be az ÖVP, az SPÖ és az FPÖ között. Hol az egyik, hol a másik alakulatot hozták ki az első helyre, nagyjából a szavazatok 20-25 százalékára számíthat a három legnagyobb alakulat. Az FPÖ támogatottságát egyébként az sem rendítette meg, hogy a párt EP-listavezetőjének, Andreas Mölzernek távoznia kellett egy a Harmadik Birodalmat érintő kijelentése miatt.
A május 25-i megmérettetés egyik legnagyobb meglepetését a tavaly parlamentbe került NEOS szállíthatja, mivel támogatottsága jelenleg 11-14 százalék között mozog. A Zöldek is sokat kamatoztathatnak egy alacsonyabb részvétel esetén, mivel akár ők is elérhetik a 13 százalékos szavazatarányt. Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy a parlamenti erőkön kívül egyetlen alakulatnak sincsen esélye bejutni az uniós testületbe.
A CDU/CSU–SPD nagykoalíciónak tavaly téli megalakulása óta – Ausztriához hasonlóan – Németországban is az első komoly megmérettetése lesz az EP-választás. Az unió legnépesebb állama 96 képviselőt delegál az Európai Parlamentbe, így egyáltalán nem mindegy, hogyan alakulnak majd az erőviszonyok. Nagy változás idén, hogy a német alkotmánybíróság eltörölte az 5 százalékos bejutási küszöböt, így most akár nagyjából egyszázalékos felhatalmazással is lehet majd mandátumot szerezni, vagyis akár a szélsőjobboldali Német Demokrata Párt is bejuthat.
Az EU legnépesebb államában a legutóbbi két EP-választást óriási fölénnyel nyerte meg az Angela Merkel vezette CDU/CSU szövetség. 2004-ben a megszerezhető 99-ből 49 mandátumot értek el, míg 2009-ben 42-t. A szocdemek öt évvel ezelőtt éppen csak elérték a 20 százalékos szavazatarányt. Németországban egyébként az alacsonyabb részvétel miatt általában a Zöldek szoktak átlag fölött szerepelni.
A mostani választás előtt készült felmérések szerint is nagy valószínűséggel sima győzelmet arat a CDU/CSU, mivel a voksok 38-40 százalékát szerezhetik meg. Merkel ebben az esetben minden bizonnyal megerősítheti a pozícióját a nagykoalíción belül, ráadásul egy súlyos vereség akár olyan folyamatokat is elindíthat az SPD-n belül, miszerint érdemes lenne otthagyni a kormányzást. A szocdemek öt éve 20 százalékot szereztek, míg most 25-27 százalékra számíthatnak, ami egyáltalán nem számít majd átütő eredménynek.
A harmadik helyért óriási verseny van a Zöldek és a posztkommunista Baloldal pártja között, mivel mindketten 10 százalék körül állnak. Az EP-választás a 2013-ban létrejött euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) nagy sikerét hozhatja. Már a tavalyi parlamenti voksoláson is éppen csak nem érték el az ötszázalékos küszöböt, de most úgy tűnik, 6-7 százalékot is szerezhetnek, ami akár több is lehet, ha a részvétel meglehetősen lanyha lesz.
