„Pillanatok alatt vérbe és tűzbe borulhat a térség”

Az al-Kaidánál is keményebb dzsihádista szervezet sorra foglalja el Irak városait, a hadsereg fejvesztve menekül. Nógrádi György elmondta, mi lehet a konfliktus vége. Interjú.

– Úgy tudni, az ILIÁ Nyugaton is toboroz.
– Európa szinte minden országából indultak harcba Szíriába vagy Irakba iszlamisták, akik többsége a nyugati államokban élő muzulmán, egy másik része viszont olyan született európaiakból áll, akik csak felvették az iszlám vallást, ezért őket külső jegyek alapján nagyon nehéz felismerni. Statisztikák szerint például a Németországban élő muzulmánok tíz százaléka szélsőséges, és közülük is csak tíz százalék lenne hajlamos terrorcselekmények elkövetésére. A nagy kérdés csak az, hogy melyik lenne az az összesen egy százalék? Azt is fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy bár az innen induló önkéntesek jelentős része elesik valamelyik közel-keleti országban a harcokban, aki viszont helyben kiképzést kapnak, és hazamennek utána Nyugatra, az illető ország belső biztonságára komoly fenyegetést jelenthetnek. A Nyugat retteg a teljesen kiszámíthatatlan szunnita szélsőségesektől; Németországban például felmérések támasztják alá, hogy a szélsőjobboldal és a szélsőbaloldal lélekszáma – és az általuk elkövetett merényletek száma is – csökkenőben van, az országban a két csoportot lélekszámban jóval meghaladják a szélsőséges iszlamisták csoportja: 43 500 dzsihádista él Németországban, ezek közül mintegy 350 harcol is Irakban.

– Ugyanakkor az ILIÁ brutálisan gyors előrenyomulása mintha az utóbbi napokban megtorpant volna.
– A szélsőségesek nem tudtak behatolni a síiták által lakott Bagdadba és az ország szintén síita többségű déli részébe. Ugyanakkor az északi részeken felrobbantották azokat a vezetékeket, amelyeken az olaj délre áramlott az északi olajmezőkről, így viszont Iraktól csak a stabil déli részekről lehet olajat vásárolni.

– Ez nyilvánvalóan sérti a nyugati érdekeket; mit léphet minderre Amerika?
– A jelenlegi helyzetben, amikor az iraki hadsereg, az iraki katonák menekülnek az ILIÁ elől, Amerika stratégiája a következő lehet: megpróbálhatják minden erejükkel a szunnita szélsőségeseket feltartani, ehhez azonban meg kell változtatniuk a szíriai és az iráni politikájukat is. Ezt láthatjuk most, amikor nemrég újranyitották a teheráni amerikai követséget, mondván, Irán politikája mérséklődött; ennek a közeledésnek a valódi oka viszont az iraki helyzet megváltozása és a szélsőséges iszlamisták előretörése.

– A szárazföldi beavatkozás teljesen kizárt Washington részéről?
– Legalábbis nagyon kicsi rá az esély: egyrészt már így is rengeteg pénzbe került az USA-nak ez a háború – a hadi kiadások 800 milliárd dollárra rúgtak, nem beszélve az iraki életszínvonal-javításra fordított 12 milliárdról, az iraki hadsereg kiképzésére fordított 20 milliárdról, vagy az újjáépítésre elköltött 21 milliárdról, amely mind kidobott pénzzé vált az újabb konfliktusok nyomán. Másrészt az amerikaiak tudják, hogy egy ilyen nyílt, szárazföldi beavatkozással a teljes szunnita világ haragját kivívnák maguk ellen. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a Nyugat nem rendelkezik egységes politikai stratégiai állásponttal, hiszen más a németek, a franciák vagy az angolok érdeke. A Nyugatnak egyébként egyetlen lehetősége van, az, hogy az ILIÁ támogatóira – Katarra és Szaúd-Arábiára – gyakorol befolyást, és eltántorítja őket a terrorszervezet támogatásától. Ha az ILIÁ továbbra is nagy területeket foglal el Irakban, Amerika bevethet drónokat is ellenük.

– Van reális esélye annak, hogy az ILIÁ által megálmodott kalifátus valóban megalakulhat?
– A történelemben mindenre van esély, de ennek a kalifátusalapításnak a valószínűsége minimális. Tudni kell, hogy Irakban az április 30-i választások óta gyakorlatilag nem tudott megalakulni a kormány. A jelenlegi rezsim háttérbe szorítja a szunnitákat és a kurdokat, akik lehetőséget láttak a jelenlegi konfliktusban. Irak egyben tartása egyébként – akár síita, akár szunnita rezsim volt hatalmon – mindig egyaránt nehézkes volt, hiszen Irak egy mesterséges állam, ahol nincs nemzetiösszetartozás-tudat. A konfliktus kimenetelére jelenleg több forgatókönyv lehetséges: létrejön a megálmodott szunnita iraki állam, de az is elképzelhető, hogy egy három részből álló – síita, szunnita, kurd – állam jön létre. Az sem kizárt, hogy létrejön egy síita iszlám állam, amely viszont beolvad Iránba. Sőt, ott vannak a kurdok, akik a helyzetet kihasználva megpróbálhatnak elszakadni Iraktól; ők egyre nagyobb területeket tartanak ellenőrzésük alatt, többek között Kirkukot, az olajközpontot, ráadásul a kurdok hadseregét az ILIÁ nem tudta legyőzni, ellentétben a reguláris iraki hadsereggel. A szakértők szerint egyébként a kiutat a konföderációs megoldás, a síita, szunnita és kurd részekből álló Irak jelentené.

– Az is elképzelhető, hogy létrejön egy önálló Kurdisztán?
– Erre nagyon kevés az esély. Ha a kurdok megpróbálnak Irak keleti részén elszakadni és önálló államot létrehozni, Törökország azonnal megtámadná azt. Emellett – bármilyen ellentétek is feszülhetnek a térségbeli kurd kisebbségeknek otthont adó államok között – Kurdisztán kérdésében egyetért Irak, Irán, Szíria és Törökország. Recep Erdogan maga retteg egy Irak területén felálló önálló Kurdisztántól, hiszen az újabb erőt adhatna az elszakadásra a Törökország keleti részén élő kurdoknak is. A kurdok hiába a világ legnagyobb kisebbsége, nem tudnak érvényt szerezni az érdekeiknek.

– És ha nem történik nyugati beavatkozás Irakban? Meddig eszkalálódhat ez a konfliktus?
– Jelenleg az az alaphelyzet, hogy térségi háború van kialakulóban. A jelenlegi konfliktusba bármelyik pillanatban bekapcsolódhat a palesztinok által lakott Jordánia, a szaúdi, ománi vagy bahreini olajmezőkön dolgozó, szunnita uralom alatt élő helyi síita többség; ha pedig ez megtörténik, az egy pillanat alatt vérbe és tűzbe boríthatja a térséget.