„Nagy bizonyossággal elmondható, hogy amennyiben a Dutchbat hagyta volna, hogy ottmaradjanak, ezek az emberek életben maradtak volna” – mondta Larissa Elwin ismertetve a 89 oldalas nem jogerős ítéletet. Elwin szerint a Dutchbat törvénytelenül járt el, együttműködött a szerb katonákkal, akik elhurcolták a bázisról az áldozatokat. Ha jogerőssé válik az ítélet, a bíróság várhatóan megállapítja, hogy a holland államnak mekkora kártérítést kell fizetnie a felpereseknek, de erre valószínűleg még egy-két évet kell várni.
A holland államot a Srebrenica mellett és Zepában kivégzett áldozatok édesanyjait tömörítő szervezet perelte be mind a nyolcezer srebrenicai áldozat haláláért kérve elégtételt. A Ratko Mladić boszniai szerb hadseregparancsnok katonái által, elvileg a holland ENSZ-békefenntartók védelme alatt álló városban véghezvitt vérengzés volt a második világháború óta elkövetett legsúlyosabb bűntény, amelyet a hágai Nemzetközi Törvényszék által több ítéletben is népirtásnak minősített. A bűncselekményt Mladić vezetésével a Szerb Köztársasági Hadsereg (Vojska Republike Srpske, VRS) hajtotta végre. A VRS mellett a Skorpiók néven ismert szerb katonai alakulat is részt vett a mészárlásban. A srebrenicai akció csak egy része volt az etnikailag színtiszta Szerb Krajina létrehozásához vezető lépéseknek.
Semir Guzin, a szervezetet képviselő ügyvédcsoport egyik jogásza az ítélethirdetés után úgy nyilatkozott, hogy a bíróság csak részben adott igazat a vád képviselőinek. Mint kifejtette a Klix.ba boszniai hírportálnak: a törvényszék három kategóriába sorolta az áldozatokat, és csak az egyik áldozatcsoport esetében állapította meg a holland állam felelősségét: mintegy 300-500 bosnyák férfi ügyében, akik a Srebrenica melletti Potocariban létesített hollandiai ENSZ-támaszponton belül tartózkodtak. Nem mondta ki Hollandia felelősségét a többiek esetében, akik a bázis környékén voltak, vagy akik Srebrenicából a környékbeli erdőkbe menekültek Mladić fegyveresei elől.
Az áldozatokat képviselő jogászcsoport tagjai a hágai bíróság épületéből kijövet ugyanakkor „történelmi igazságtételről” beszéltek, amely az első lépés a srebrenicai teljes igazságtétel felé. Guzin szerint néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt az, hogy ilyen ítélet hozzon egy holland bíróság saját állama ellen. „Folytatni fogjuk a harcot, panaszt emelünk az ítéletben szereplő megállapítások egy része ellen” – mondta Guzin. Hozzátette: nem az a fontos, hogy hány áldozat esetében született elmarasztaló ítélet, hanem az, hogy polgári jogi értelemben megállapították Hollandia felelősségét.
Munira Subasic, a srebrenicai és zepai édesanyákat képviselő szervezet elnöke a Dnevni Avaz című szarajevói lapnak nyilatkozva elégedetlenségének adott hangot az ítélet miatt. Leszögezte, hogy folytatni fogják a pereskedést, hogy a bíróság mind a nyolcezer áldozat esetében megállapítsa Hollandia felelősségét, és ha kell, a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulnak.
A holland kormánynak mindig az volt az álláspontja, hogy az ország békefenntartóinak az ENSZ nem biztosított elegendő védelmet és eszközt ahhoz, hogy hatékonyan fel tudjanak lépni a körzetet támadó szerb erők ellen. A kabinet azt hangoztatta, hogy a boszniai szerbeken kell számon kérni a mészárlást, a kéksisakosok tevékenységéért pedig az ENSZ-nek kell vállalnia a felelősséget. A holland kormány idén áprilisban húszezer eurós kártérítést folyósított három, az 1995-ös srebrenicai mészárlás során megölt boszniai férfi hozzátartozóinak. A családok ügyvédje szégyenletesnek nevezte a 6,1 millió forintnak megfelelő összeget.
Kereken egy évvel ezelőtt az első fokon eljáró hágai törvényszék elismerte, hogy hibázott, amikor ejtette az egyik népirtás vádját Radovan Karadžić egykori boszniai szerb elnök ellen.
Korábban Tomislav Nikolić azt mondta egy televíziós interjúban, hogy „térden állva” kér bocsánatot a Srebrenicában elkövetett bűnökért, ugyanakkor újfent tagadta, hogy népirtás történt volna.
1995. július 11-én, miután az ENSZ-védelem alatt álló Srebrenicát a boszniai szerb csapatok elfoglalták, a holland békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer bosnyák férfit és fiút válogattak ki, majd lemészárolták őket. Európában a második világháború óta ez volt a legvéresebb mészárlás.
A legbrutálisabb mészárlásokat (Vukovárnál és Srebrenicánál) azok a csetnikek vitték véghez, amelyeknek Voislav Šešelj volt a vezérük, és Tomislav Nikolić a második számú vajdájuk.
Július 11-ét, Srebrenica szerb elfoglalását Bosznia-Hercegovina főleg bosnyákok és horvátok lakta országrészének, a Bosznia-hercegovinai Föderációnak vezetése az idén gyásznappá nyilvánította.
Valentin Inzko, az Európai Unió boszniai főképviselője a gyásznapon azt mondta, hogy a Srebrenicában történtek a világtörténelem szomorú fejezetéhez tartoznak, az áldozatokat nem szabad elfelejteni, a bűnösöknek pedig felelniük kell tetteikért.
Kutatócsoportok még mindig keresik az áldozatok holttesteit, munkájukat azonban nehezíti, hogy az elkövetők a háború után sok esetben kiásták és más helyre szállították a hullákat, hogy elrejtsék tetteik bizonyítékait. A maradványok többször roncsolódtak és összekeveredtek, ezért a legtöbb esetben csak DNS-vizsgálattal azonosítható egy-egy áldozat.
A DNS-teszteket végző csoport egyik tagja a boszniai médiának elmondta: tavaly óta 700 új áldozatot azonosítottak, közülük azonban csak 175-öt temettek most el. Az utóbbi 19 év alatt ennél mindig több volt az eltemetett srebrenicai áldozatok száma. Előfordult már olyan is, hogy a családok nem akarták, hogy a megtalált családtag csontjait a közös emléksírba helyezzék, gyakran ugyanis csupán egy-egy csontról volt szó, amit inkább emlékként megőriztek.
