A 19 évvel ezelőtti mészárlásnak korábban már 6066 áldozatát helyezték örök nyugalomra Potocariban. A most eltemetett áldozatok közül a legfiatalabb 14, a legidősebb 79 éves volt. Korábban már csecsemő maradványait is elhelyezték a közös emlékhely sírjában. A gyászszertartáson a családtagok és barátok mellett az ország vezetői, valamint a külföldi diplomáciai képviseletek megbízottai is részt vettek.
Srebrenica a boszniai háború idején (1992–95) az Egyesült Nemzetek Szervezetének védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A vérengzés a nemzetközi jog szerint népirtásnak minősül, és a II. világháború óta elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják Európában.
Kereken egy évvel ezelőtt az első fokon eljáró hágai törvényszék elismerte, hogy hibázott, amikor ejtette az egyik népirtás vádját Radovan Karadzic egykori boszniai szerb elnök ellen.
Korábban Tomislav Nikolić azt mondta egy televíziós interjúban, hogy „térden állva” kér bocsánatot a Srebrenicában elkövetett bűnökért, ugyanakkor újfent tagadta, hogy népirtás történt volna.
Július 11-ét Bosznia-Hercegovina főleg bosnyákok és horvátok lakta országrészének, a Bosznia-hercegovinai Föderációnak vezetése az idén gyásznappá nyilvánította.
A megemlékezésen Enes Suljkanovic, Bosznia-Hercegovina többségében szerbek lakta országrészének, a boszniai Szerb Köztársaságnak az alelnöke kiemelte: „Csak az vezethet megbékéléshez és akadályozhatja meg az ilyen tragédiák megismétlődését, ha valamennyi áldozatnak megadjuk a megfelelő tiszteletet. Erre van szükség ahhoz, hogy a jövő felé fordulhassunk.”
Valentin Inzko, az Európai Unió boszniai főképviselője a gyásznapon azt mondta, hogy a Srebrenicában történtek a világtörténelem szomorú fejezetéhez tartoznak, az áldozatokat nem szabad elfelejteni, a bűnösöknek pedig felelniük kell tetteikért.
Kutatócsoportok még mindig keresik az áldozatok holttesteit, munkájukat azonban nehezíti, hogy az elkövetők a háború után sok esetben kiásták és más helyre szállították a hullákat, hogy elrejtsék tetteik bizonyítékait. A maradványok többször roncsolódtak és összekeveredtek, ezért a legtöbb esetben csak DNS-vizsgálattal azonosítható egy-egy áldozat. A DNS-teszteket végző csoport egyik tagja a boszniai médiának elmondta: tavaly óta 700 új áldozatot azonosítottak, közülük azonban csak 175-öt temettek most el. Az utóbbi 19 év alatt ennél mindig több volt az eltemetett srebrenicai áldozatok száma. Előfordult már olyan is, hogy a családok nem akarták, hogy a megtalált családtag csontjait a közös emléksírba helyezzék, gyakran ugyanis csupán egy-egy csontról volt szó, amit inkább emlékként megőriztek.
