Az egész világ a skótok döntésére vár

Világszerte viharokat kavarhat, ha az esetlegesen függetlenedő Skócia példája precedenssé válik.

Az Európai Unió tagországai közül Németország mondta ki nyíltan, hogy a skótok és a britek közötti, 307 éve tartó unió fennmaradását támogatja. A függetlenedési törekvésekkel folyamatosan küzdő Spanyolország, Belgium és Olaszország kormányai pedig hallgatólagosan bíznak abban, hogy a skót népszavazás nem teremt újabb bonyodalmakat saját államuk összetartásában.

A tartomány függetlenségét csaknem kizárólag olyan népcsoportok támogatják, akik nem rendelkeznek saját államalakulattal, és évek óta törekednek a megalapítására: a katalánok Spanyolországban, az India fennhatósága alatt élők Kasmírban, vagy a Törökország, Irak és Irán területén szétszórt kurdok.

A katalánok elszakadásáért küzdő mozgalom november 9-én akarja megtartani saját, nem kötelező érvényű népszavazását a régió függetlenedéséről, Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök azonban ezt és a skót referendum tényét is „az európai szellemiség megtorpedózásának” nevezte.

Barack Obama amerikai elnök szavait idézve az Egyesült Államok a jövőben is „erős, ellenálló, egységes és hatékony partnerként” képzeli el Nagy-Britanniát, hozzátette azonban azt is, hogy az elszakadással kapcsolatos döntés a skótok kezében van. London régóta Washington lojális stratégiai partnere, megbízható szövetségese a NATO-ban, és a legtöbb amerikai katonai beavatkozás támogatója a Közel-Keleten. Ez a partnerség csupán akkor vált kérdésessé, amikor a brit parlament tavaly nem járult hozzá, hogy a brit légierő csatlakozzon a tervezett amerikai beavatkozáshoz Szíriában.

Megkezdődött csütörtök reggel a skóciai népszavazás. A referendumon a 16. életévüket betöltött, életvitelszerűen Skóciában élő brit, illetve európai uniós és nemzetközösségi állampolgárok vehetnek részt.

Az érdeklődés példátlan arányú: a 4,4 millió szavazásra jogosult skóciai lakosból a szeptember 2-i határidőig 4,29 millió, vagyis hozzávetőleg 97 százalék regisztráltatta voksolási szándékát. Szakértők 80 százalék feletti tényleges részvételre számítanak, ami szintén példa nélküli lenne a skóciai választások történetében.

A megállapodás alapján a népszavazáson egyetlen, egyszerű választást lehetővé tévő kérdésre kell válaszolni, amely úgy szól, hogy Skócia független ország legyen-e. A szavazólapon az „igen” vagy a „nem” válaszlehetőséget lehet bejelölni.

A szavazóhelyiségek brit idő szerint 22 óráig – közép-európai idő szerint 23 óráig – tartanak nyitva; a népszavazás végeredményét a skót választási hatóságok péntek reggelre ígérik. Újraszámlálást az egyes körzetekben kizárólag valamely szabálytalanság gyanúja esetén lehet elrendelni, szoros szavazatarányra hivatkozva nem.

A szavazás végén várhatóan nem közölnek exit poll-eredményeket.

Fiona Hill, a tekintélyes amerikai Brookings Intézet elemzője úgy vélte, Washington remélte, hogy nem kell véleményt formálnia az ügyben, és a függetlenségi kérdés egy idő után magától lecseng. „Az utolsó hetekig senki nem hitte, hogy ez (a függetlenség) megtörténhet. Most kezdenek igazán elgondolkodni rajta” – tette hozzá az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) agytrösztje, az Országos Hírszerzési Tanács korábbi szakértője.

Az amerikai védelmi minisztérium tisztségviselői korábban úgy nyilatkoztak, hogy a függetlenség esetén kérdésessé válik például, mi lesz az Egyesült Királyság katonai szállító repülőgépeinek skóciai gyártásával, és az ott állomásozó brit nukleáris tengeralattjáró-flottával. Amerikai diplomaták pedig attól tartanak, hogy az Egyesült Királyság felbomlása mindkét felet gyengíti gazdaságilag, sőt elvezethet ahhoz, hogy a britek elhagyják az Európai Uniót. Ez pedig gyengítheti Washington befolyását Brüsszelre.

A nyugati országokon kívül ugyancsak kevés olyan országot találunk, amely támogatja Skócia függetlenedését. Miközben a korábban brit gyarmati uralom alatt álló Indiától valamennyi szimpátiát várhattak volna a skótok, az újonnan beiktatott külügyminiszter, Szusmá Szvarádzs egy szeptember 8-án tartott sajtótájékoztatón elborzadásának adott hangot az Egyesült Királyság felbomlásával kapcsolatos kérdésre. „Isten őrizz!” – mondta. Miután egy tisztségviselő fülébe suttogta, hogy a döntés mégiscsak a skótoké, Szvarádzs javította az önkéntelenül kimondott szavakat: „A döntés Skócia népétől függ.”

A szakadár törekvések rendkívül érzékeny kérdésnek számítanak Oroszországban, így Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter leggyakrabban elmondott megjegyzése a témában az, hogy a skót tartomány jövője brit belügyi kérdés. Putyin még januárban – vagyis a dél-ukrajnai Krím félsziget márciusi Oroszországhoz csatolása előtt – így nyilatkozott a népszavazásról: „Semmi közünk hozzá. Ez Nagy-Britannia saját gondja. Úgy vélem, minden népnek joga van az önrendelkezéshez. Mindenesetre nem szabadna elfelejteni, hogy megvannak az előnyei egy egységes, erős államnak is.”

Peking, amely elutasít bármiféle külső beavatkozást a Tibettel vagy Tajvannal kapcsolatos kérdésekben, ugyancsak aggódva követi a Skóciában kibontakozó eseményeket. Kína ugyan nem tette közzé hivatalos álláspontját, a People’s Daily című napilapban – a Kínai Kommunista Párt hivatalos lapjában – a héten megjelent kommentár azonban leszögezte: „nem kétséges, hogy ez mindkét fél számára vesztes helyzetet teremt”.

A 23 milliós – Kína által magának követelt – Tajvan egyik tisztségviselője ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy a referendum a demokratikus magatartás és folyamat szemléltetése, és világra szóló értéket teremt az, hogy egy térség jövőjéről lakosai dönthetnek.

A függetlenség mellett kampányoló skótok legtöbbször a Svédországgal a 20. század elejéig uniót alkotó, majd békés úton elszakadt Norvégiát idézik fel példaként arra, milyen országot képzelnek el maguknak. A virágzó skandináv olaj- és gáztermelő, nagyvonalú jóléti rendszerrel rendelkező állam képviselői azonban nem teljesen értenek egyet a párhuzammal, és óva intik a skótokat attól, hogy elszámítsák magukat.

Erna Solberg norvég miniszterelnök a Reuters hírügynökségnek kijelentette: „Mást jelent kilépni egy unióból, amely olyan hosszú ideje áll fenn, mint a skótok és a britek közötti szövetség. Nem tudok mit ajánlani a skótoknak, úgy vélem azonban, hogy hatalmas fába vágják a fejszéjüket, és ennek a vállalkozásnak rendkívül bizonytalan a kimenetele.”