Közölte: nem az volt a céljuk, hogy más országok elől elszívják az adóbevételeket, nem is lobbiztak ezért soha. A luxemburgi adópolitika célja szerinte az volt, hogy jövőorientált külföldi cégeket csábítsanak az országba, mert a gazdaság túlontúl függővé vált a monolit bankrendszertől.
Juncker utólag most már úgy látja, kormányának szigorúbban kellett volna ellenőriznie a nagyvállalatokkal kötött megállapodásokat.
„Mindenki tudta, hogy Luxemburgban léteznek ilyen adómegállapodások, ahogyan más országokban is. Meg kellett volna változtatnunk a törvényt, hogy a pénzügyminiszter is beleszólhasson ezekbe a döntésekbe, amit a törvényeink nem tesznek lehetővé” – nyomatékosította ismételten a bizottság elnöke, hogy a megállapodásokról az adóhivatal, és nem a kormány döntött.
A politikus az interjúban arra az álláspontra helyezkedik, hogy sem a bizottság ellen benyújtott, majd végül leszavazott bizalmatlansági indítvány, sem a botrány nem fog ártani hivatalának a brüsszeli testület élén.
Oknyomozó újságírók tárták fel néhány hete, hogy Luxemburg éveken át több száz vállalatnak tette lehetővé, hogy más országokban keletkezett bevételek után az adott cég az ott fizetendőnek mindössze töredékét fizesse be a nagyhercegségben. Juncker húsz évig volt pénzügyminiszter az országban, s azzal párhuzamosan csaknem két évtizeden át a kormányt is ő vezette.
A bizalmatlansági indítványról hétfőn vitáztak az EP-képviselők, és megjósolható volt, hogy a kezdeményezés elbukik, miután a két legnagyobb képviselőcsoport, az Európai Néppárt és a szociáldemokraták frakciója is világossá tette, hogy nem támogatja a bizottság elmozdítását.
Az euroszkeptikusok soraiban helyet foglaló Marco Zanni szerint Juncker Európa legcsúfabb arca és a bukott gazdaságpolitika megtestesítője. „Ha egy szemernyi lelkiismerete is lenne, lemondana” – fordult a bizottság elnökéhez olasz Ötcsillagos Mozgalom EP-képviselője.
Az Európai Parlament az európai integráció története során kilencedik alkalommal szavazott az Európai Bizottság ellen benyújtott bizalmatlansági indítványról, de még egyetlenegyszer sem kényszerítette lemondásra a brüsszeli testületet.
