Luxemburg, Hollandia és Írország után négy újabb ország – Nagy-Britannia, Belgium, Málta és Ciprus – ellen indulhat előzetes eljárás az egyedi adóelkerülési megállapodások miatt kirobbant, sokak által csak LuxLeaks néven emlegetett botrány ügyében – jelentette ki a napokban Margarethe Vestager, az unió versenyjogi biztosa. Ezektől az országoktól Brüsszel már bekért bizonyos nagyvállalatokkal kapcsolatos adatokat.
Vestager kiemelte: az uniós versenyjog alapján ezek az országok jogsértést követtek el, ha egyes cégeket engedély nélkül, állami támogatással hoztak kedvezőbb helyzetbe. A versenyjogi biztos nyilatkozata szerint Luxemburgban az Amazon és a Fiat egy-egy leánycégét vizsgálják ennek a gyanújával, mert komoly kétségek vetődtek föl, hogy ezeket a társaságokat ugyanúgy kezelték-e, mint más, hasonló helyzetben lévő vállalatokat. Margarethe Vestager arra számít, hogy Luxemburg kapcsán – amely miatt az egész adóelkerülési botrány kirobbant, és amelyről kiderült, Jean-Claude Juncker miniszterelnöksége idején legalább 548 egyedi adómegállapodást kötött nemzetközi nagyvállalatokkal – 2015 második negyedévében lehetnek eredményei a megindított vizsgálatnak.
Ehhez azonban a biztos szerint a vállalatoknak és a hatóságoknak még át kell adniuk a bekért információkat. – Csak így lesz teljes képünk, és csak így tudjuk megállapítani, hogy bizonyos esetekben adóügyi előnyök nyújtásáról volt-e szó – fogalmazott a versenyjogi biztos. Érdekes módon azonban Luxemburg egyelőre vonakodik teljeskörűen átadni az adatokat a 2010 és 2012 közötti adóügyi megállapodásairól. Margarethe Vestager Luxemburggal szemben egy, az Európai Bíróság előtti eljárást is kilátásba helyezett.
Ismeretes, a Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Szövetsége (ICIJ) 28 ezer oldalnyi titkos dokumentumot dolgozott fel, és ezek alapján több országban (köztük hazánkban a 444.hu-n) egyszerre hozott nyilvánosságra a közelmúltban terhelő bizonyítékokat arról, hogy körülbelül 340 nemzetközi nagyvállalat eurómilliárdos adófizetést spórol meg Luxemburg segítségével. Kiderült, az ottani hatóságoknak köszönhetően ezek a kiválasztott cégek – köztük például a Pepsi, az IKEA, a Procter & Gamble, az E.ON, a FedEx vagy a Deutsche Bank – tíz százalék alá szorították le a nyereségarányos adózásukat. Több cég adókulcsa például egy százalék alá csökkent.
A meglehetősen bonyolult adóelkerülési technikákat a PricewaterhouseCoopers adótanácsadó cég dolgozta ki a nagy multinacionális vállalatok megbízásából. Az ICIJ által nyilvánosságra hozott dokumentumok nagy része a 2008 és 2010 közötti időszakból származik, amikor az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker volt a luxemburgi kormányfő. (Egyébként Juncker 1995 és 2013 között vezette az alig félmillió lakosú miniállamot.)
2002 és 2010 között legalább 548 egyedi adómegállapodást kötöttek, amelyekben a luxemburgi hatóságok elismerték: támogatják az adóoptimalizáló terveket. A nagyvállalatok több száz milliárd dollárt csatornáztak keresztül Luxemburgon, s ennek köszönhetően több milliárd dollár adófizetést spóroltak meg. Sok esetben a nagy cégek luxemburgi leányvállalatai, amelyek papíron több száz millió dollárt kezeltek, a valóságban semmilyen tényleges gazdasági tevékenységet nem folytattak. Van olyan cím, ahová 1600 cég van bejelentve. Az ICIJ tényfeltárásából kiderült: az adómegállapodásokkal kihasználták a nemzetközi adójogi kiskapukat, hibrid kölcsönökkel pedig elkerülték az adófizetést.
Jean-Claude Juncker a botrány kirobbanása után egy héttel az egyedi adóelkerülési megállapodásokat jogszerűnek nevezte. Azt nyilatkozta: „Az adótörvényeket mindig betartottuk. Nem beszélhetünk illegális gyakorlatról.” Bár azt elismerte, „valószínűleg volt bizonyos fokú adóelkerülés Luxemburgban”, ám szerinte ez más országokra is jellemző. Arról is beszélt: egyedi adómegállapodások az unió 22 tagországában léteznek, vagyis ez nem luxemburgi sajátosság. Azt állította: egész életében a fokozottabb adóügyi harmonizációért dolgozott. Juncker pár nappal később, a G20-ak brisbane-i találkozója után annyit már elismert: politikailag természetesen ő volt a felelős a luxemburgi adóügyekért, ám emiatt most nem mond le az Európai Bizottság elnökségéről, a luxemburgi kormányfőségről pedig már amúgy sem tudna.
Az Európai Parlamentben tartott LuxLeaks-vitában a néppárt és a szociáldemokraták frakcióvezetője is kiállt Juncker mellett, de így tett a német pénzügyminiszter is.
