Az interjúban mindketten Nagy-Britannia EU-tagsága mellett foglaltak állást. Orbán Viktor a bajor miniszterelnökkel egyetértve azt mondta, hogy „az EU valóban zseniális találmány”, és a britek nélkül megváltozna az EU „koncepciója és értelme”.
Az EU értékeivel kapcsolatban Orbán Viktor kijelentette: „számunkra az EU ugyanazt jelenti, mint a demokrácia”. Hozzátette, hogy a demokrácia „eredeti formájáról” beszél, amelyben a fogalom jelentése az, hogy „a néptől, a nép által, a népért”.
Kiemelte: nem híve annak, hogy jelzővel lássák el a demokrácia kifejezést, mert úgynevezett népi demokráciában született, és most is vannak jelzős szerkezetek, amelyek „gyanakvóvá” teszik, például a liberális demokrácia, amelynek ugyan rengeteg követője van Európában, de szerinte felmerül a kérdés, hogy nem vezet-e „nem-demokratikus liberalizmushoz”.
„Nekem elég a demokrácia” – szögezte le, megjegyezve, hogy ha feltétlenül kell valamit kapcsolni a kifejezéshez, akkor legyen az a német szabadságpárti (freiheitlich) fogalom.
Az európai és amerikai bírálatokat említő kérdésre Orbán Viktor megjegyezte, hogy „a tények sajnos senkit nem érdekelnek”, hiszen az alaptörvény vizsgálata révén nincs még egy olyan ország, amelyet az EU-bizottság behatóbban világított volna át a demokratikus alapértékekkel összefüggésben, mint Magyarország.
A korrupcióval kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a „zéró tolerancia” elvét követi, és „az a jó ország, ahol nincs korrupció”. Hozzátette: ilyen országot „sajnos nem ismerek”, de nem szabad feladni ezt az eszményt.
„Az Egyesült Államok bírálatát nagyon komolyan vesszük, és vizsgáljuk az összes adatot, amelyeket az esetekkel kapcsolatban rendelkezésünkre bocsátottak” – mondta Orbán Viktor.
Horst Seehofer hozzáfűzte: „az is a tényekhez tartozik”, hogy Orbán Viktort a magyarok több alkalommal demokratikus választáson legitimálták.
Orbán Viktor hozzátette: „egzotikus állatfajnak számít”, hiszen hatszor indult a miniszterelnöki tisztségért, háromszor győzött, háromszor veszített, és a jövőben is fog veszíteni és nyerni. A kormányfők legtöbbször egy elveszített választás után távoznak a politikából, ami nem helyes, mert a politika „a haza szolgálata, amit ellenzékben is folytatni kell” – fejtette ki.




