A pártelnök washingtoni látogatásán arról is beszélt, hogy szerinte a multikulturalizmus okolható azért, hogy nyugati állampolgárok csatlakoznak az Iszlám Államhoz. A politikus szerint noha toleránsak akarnak lenni a betelepülő vallási és más kisebbségekkel, nekik is tiszteletben kell tartaniuk választott hazájuk törvényeit. „Ezt azonban nem látjuk” – tette hozzá. Farage úgy véli, ez kulturális kérdés; mint mondta, „önzőbbnek kell lennünk, jobban kell bíznunk önmagunkban”.
A 2014-es európai parlamenti választáson győztes UKIP vezetője kitért rá: Nagy-Britannia mecsetjeibe olyan prédikátorok szivárogtak be, akiket anyagilag a Közel-Kelet egyes részeiből fedeznek, és olyan dolgokat mondanak, amelyekért London vagy New York utcáin letartóztatás járna. A politikus kritizálta kormányát azért, mert ezt a veszélyt figyelmen kívül hagyja.
Noha Farage-ot vádolták már rasszizmussal, úgy tűnik, most valós problémára hívta fel a figyelmet. Múlt hónapban Eric Pickles, az Egyesült Királyság közösségekkel foglalkozó államtitkára ezer nagy-britanniai imámnak írt levelében arra kérte a prédikátorokat, hogy legyenek éberek a szélsőséges iszlámot terjesztőkkel szemben. A levelet sokan kritizálták, David Cameron miniszterelnök később megvédte, mondván mindenkinek segítenie kell a radikalizmus elleni küzdelemben.
Ahogy korábban arról beszámoltunk a Le Figaro által megírt kormányzati adatokra hivatkozva, Franciaországban négy év alatt megkétszereződött a radikális iszlám irányítása alá kerülő mecsetek és imahelyek száma. Ahogy írják, a radikális eszméket valló szalafisták igyekeznek destabilizálni az országban működő mérsékelt muszlim közösségeket.
A francia belügy-minisztérium számításai szerint 89 mecset vagy imahely felett már át is vették a hatalmat – ez a szám 2010-ben még csak 44 volt –, 41-et pedig jelenleg is befolyásuk alá próbálnak vonni oly módon, hogy a közösségek mérsékelt vezetőit gyakorlatilag megpuccsolják, miután már elkezdték terjeszteni radikális eszméiket a hívek között. Szakértők szerint a szalafisták ugyan elméletileg a szélsőséges dzsihád ellen vannak, az ilyen közösségek mégis gazdagon szállítanak utánpótlást a radikális szervezeteknek.
Ez azért is nagyon komoly probléma, mert mind a Charlie Hebdo szerkesztőségét január 7-én megtámadó Kouachi testvérek, mind a két nappal később egy párizsi kóserbolt személyzetét és vásárlóit túszul ejtő Amedy Coulibaly azok közé a külvárosi fiatalok közé tartozott, akik fiatalkorukban egy hasonló radikális imám, Farid Benyettou hatása alá kerültek.
Az amerikai Nemzeti Terrorellenes Központ igazgatója nemrégiben arról beszélt, hogy több mint kilencven országból nagyjából húszezer külföldi csatlakozott az Irakban és Szíriában harcoló Iszlám Államhoz. Nicholas Rasmussen összehasonlításként hozzátette: ez a szám meghaladja azokét, akik Afganisztánban, Pakisztánban, Irakban vagy Szomáliában harcoltak külföldiként az utóbbi húsz év során bármikor.
Noha a legtöbben még mindig más arab országokból érkeznek a terrorszervezethez, a legutóbbi, január végi adatok szerint mégis több ezer nyugati fiatal csatlakozott a radikálisokhoz. Rasmussen szerint mintegy 3400-an nyugati állam polgáraként érkeztek a Közel-Keletre. A 3000 tunéziai, 2500 szaúdi, és 1500-1500 marokkói, jordán és orosz után a legtöbben, 1200-an Franciaországból választották a szélsőséges dzsihadizmus rögös útját, ezzel az ország megszerezte a kétes értékű első helyet a nyugati államok közül. Az első tízben rajtuk kívül még az Egyesült Királyság és Németország szerepel 600 fős „hozzájárulással”. Az Egyesült Államokból mintegy 150-en, Kanadából 130-an távoztak, Ausztrália 50 ilyen állampolgáráról tud.
Az Iszlám Állam soraiban küzdők közül talán a két legismertebb személy a radikális szervezet brit hóhéra, Jihadi John és Hayat Boumediene, aki a párizsi terrorcselekményekben részt vevő Amedy Coulibaly élettársa volt, és állítólag segített is neki a merényletek kitervelésében.
