Búr Gábor úgy véli, az afrikai–magyar kereskedelmi viszony import oldalon elsősorban természeti és ásványkincsekről, vagy mezőgazdasági terményekről szólhat. Felhívta rá a figyelmet, hogy a fekete kontinens gazdaságilag erősen feljövőben van, ezért akár a magyar ipari termékek számára is jó piacot jelenthet. Nagy lehetőségek lehetnek a kutatás-fejlesztési kapcsolatokban is, ám ez csak hosszú távú együttműködés esetén realizálódhat. Itt elsősorban mezőgazdasági fejlesztésekre, vagy éppen a megújulóenergia-ipari kutatásokra érdemes gondolni. Az afrikai gazdasági növekedés ugyanis fejlődő piacot jelent, ami együtt jár olyan piaci résekkel, amit a magyar cégek is kihasználhatnak.
Búr felhívta rá a figyelmet, hogy az Európai Unió Magyarországhoz hasonló méretű országaihoz képest nem vagyunk igazán elmaradva az afrikai kereskedelmi kapcsolatok terén, ez alól természetesen egykori gyarmattartóként Portugália és Belgium kivételt jelent, nekik nagyságrendekkel nagyobb a kereskedelmi forgalmuk, köszönhetően nagyrészt a már kiépített hálózatuknak, hely- és nyelvismeretüknek. Az is igaz ugyanakkor, hogy már magyar vállalkozóknak is sikerült a fekete kontinensen üzleti kapcsolatokat kiépíteni, de a hazai kis- és középvállalkozások eddig még nemigen tudtak labdába rúgni. A magyar–afrikai kereskedelmi forgalom jókora részét éppen ezért eddig a nálunk megtelepedett, afrikai érdekeltséggel is rendelkező multik szolgáltatták.
A szocializmus alatt Magyarország kereskedelmi kapcsolatai ugyan nem voltak meghatározóak Afrikával, ám a hatvanas-hetvenes (sőt még a nyolcvanas) években jelentéktelennek sem lehetett őket nevezni. Ez azonban a kilencvenes években megszakadt. Nem csak nekünk érdemes eszmélni: Búr Gábor szerint amíg például Kína vagy Törökország felismerte az afrikai növekedésben rejlő lehetőséget, addig Európa elaludt, és azt hitte, magától megmaradnak a hagyományosan erős kapcsolatai a másik kontinenssel, a világ többi része pedig Afrikát automatikusan „Európa hátsó kertjeként” kezelve kimarad az ottani lehetőségekből. Noha Európa kereskedelmi kapcsolatai is bővültek, de Kína, India, Dél-Korea vagy Brazília befolyása nagyságrendekkel erősebben növekedett. „Ma már Afrika egy jelentős részén a helyi lakosok a »külföldi« szót a kínaiakkal azonosítják” – érzékeltette a helyzetet az ELTE docense.
Ki nem használt kutatási lehetőségek
Nagy jelentőségűnek nevezte Magyarország nigériai nagykövetségének tavalyi újranyitását a Magyar Nemzetnek adott augusztusi interjújában Ternák Gábor abujai nagykövet. A diplomata úgy látta, számos terméket és tudást lehetünk képesek eladni Afrikában, többek közt élelmiszer-ipari termékeket. Külön kiemelte a kutatási együttműködésben rejlő lehetőségeket. „Mi nem tudunk odavonulni ötvenezer munkással utakat építeni, mint a kínaiak, nekünk a kutatási együttműködésekre kell helyezni a hangsúlyt” – közölte a diplomata. Ternák Gábor professzor a trópusi megbetegedések szakértője, így példaként külön megemlítette azt a lehetőséget, hogy magyar orvosok Afrikában ismerjék meg a hasonló vírusok természetét és gyógyítási módjait.
Búr Gábor ugyanakkor azt is hozzátette, hogy Európa többi részéhez képest hazánk nincs extra lemaradásban. Az észak-afrikai arab országokkal hagyományosan jó kapcsolatunk alakult ki, de nagyon érdemes figyelnünk például Dél-Afrikára, a fekete kontinens legfejlettebb gazdaságára. Rajtuk kívül egyértelműen Nigéria mint a földrész legnépesebb országa és legnagyobb gazdasága jelentős, de Búr Gábor kiemelte Ghánát mint a kontinens mintaországát is. Fontos megemlíteni Angolát is: a nyugat-afrikai ország nemcsak azért figyelemre méltó, mert a polgárháborús helyzet után komoly olajbevételük segítségével talpra tudtak állni, hanem azért is, mert Magyar László Afrika-kutató még a 19. század közepén nagyon pozitív képet épített ki ott hazánkról. Kelet-Afrikából a szakértő Etiópia és Kenya jelentőségét emelte ki, valamint Tanzániáét, amellyel hajdanán szintén szorosabb kapcsolatot alakítottunk ki. Hozzátette: gyakorlatilag nincs olyan ország a kontinensen, amelyikben ne rejlene valamilyen üzleti lehetőség.
Azt azonban az Afrika-szakértő hangsúlyozta, hogy a politika – vagyis jelen esetben a kormány a déli nyitás útján – csak az üzleti kapcsolatok megkötésének keretrendszerét, feltételeit tudja megteremteni, az „aprómunkát” nem tudja elvégezni. Vagyis Afrika felértékelődésének észrevételével a déli nyitás segítheti a magyar gazdasági törekvéseket, de ahhoz, hogy hazánk befolyása növekedjen a kontinensen, a gazdasági szereplők sem ülhetnek ölbe tett kézzel.
Ismert, múlt csütörtökön Szijjártó Péter előterjesztésben javasolta Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy július elsejével induljon el a déli nyitás stratégiája, amelynek fókuszában Afrika és Latin-Amerika áll. A miniszter sikeresnek nevezte a keleti nyitást, ezért indulhat el a déli nyitás politikája. Egy éven belül négy új nagykövetség – Ecuador, Etiópia, Ghána, Angola – és hat kereskedőház – Etiópia, Angola, Chile, Ecuador, Peru, Kenya – nyílik. A hétfői rendkívüli nagyköveti értekezleten Orbán Viktor is szót ejtett az új irányvonalról, mint mondta, idén még Ázsia kap nagyobb szerepet, 2016-ban viszont már az afrikai és latin-amerikai térségnek tulajdonítanak nagyobb hangsúlyt hazánk külkapcsolataiban.
Az új afrikai képviseletek megnyitása még akkor is figyelemreméltó, ha a közeljövőben talán kevéssé tűnik reálisnak, hogy Magyarország felvegye a versenyt az igazán nagyokkal.
