Az ellenzéki politikus egy ukrán nővel sétált a Kreml tövénél kezdődő Bolsoj Zamoszkvoreckij hídon, amikor az ismeretlen támadó egy fehér gépkocsiból tüzet nyitott rá, és 7-9 golyót eresztett belé. A nőnek nem esett baja, a nyomozó hatóságok kihallgatták. A rendőrség hajtóvadászatot indított a tettesek kézre kerítésére, és lezárta a belváros egy részét.
Vlagyimir Putyin arra utasította az orosz nyomozó bizottság, a belügyminisztérium és a szövetségi biztonsági szolgálat (FSZB) vezetőit, hogy hozzanak létre külön csoportot a gyilkosság felderítésére, és személyesen irányítsák a munkát. Az orosz elnök leszögezte: Borisz Nyemcov megölése „minden jellemzőjében bérgyilkosság, és kizárólag provokatív jellegű volt”.
Az államfő részvéttáviratot küldött Dina Eidmannak, Nyemcov édesanyjának – jelentette Kegyes Csilla, az MTI moszkvai tudósítója. A Kreml honlapján megjelentetett közleményében az elnök kifejtette, hogy a meggyilkolt politikus „nyomot hagyott Oroszország történelmében, politikai és társadalmi életében”. Nyemcov az ország nehéz átmeneti időszakában jelentős posztokon dolgozott, és mindig becsülettel képviselte álláspontját – olvasható a táviratban, amelyben Putyin ígéretet tett arra: a hatalom mindent megtesz annak érdekében, hogy az „aljas és cinikus gyilkosság szervezői és végrehajtói megkapják méltó büntetésüket”.
Borisz Nyemcov 55 éves volt, az RPR-Parnasz párt társelnöke, az orosz ellenzék koordinációs tanácsának tagja. A kilencvenes években Nyizsegorodi megye első kormányzója, később tagja az orosz kormánynak, 1997-98 között pedig miniszterelnök-helyettes. Fiatal kora ellenére egyesek az első szabadon megválasztott orosz elnök, Borisz Jelcin lehetséges utódjaként tekintettek rá. Többször megválasztották parlamenti képviselőnek, és ő volt a Szolidaritás ellenzéki mozgalom egyik megalapítója is.
Miután 2000-ben Vlagyimir Putyint választották államfővé, Nyemcov az egyik legszigorúbb bírálója lett: támadta kormányát amiatt, mert nem tartotta hatékonynak, korrupcióval vádolta, és utcai tüntetéseket szervezett ellene. Egyike volt azon kevés moszkvai politikusnak, akik nem értettek egyet Moszkva Ukrajna-politikájával és a Krím annektálásával, és ennek nyíltan hangot is adott.